A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)
Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban
KONTINUITÁS ÉS DISZKONTINUITÁS KÉRDÉSE MAGYARORSZÁG VÁRMEGYEI TISZTIKARAIBAN A Bach-korszak általános jellemzése után ki kell azonban emelni két vármegyét (három megyehatóságot), melyre az előzőekben ismertetett jellemvonások nem teljesen illettek rá. A Pest-Pilis-Solt vármegyéből megalakított Pest-Pilis és Pest-Solt valamint Borsod megye esetében már a provizórium időszakában döntő átalakulásokat regisztrálhattunk. Ennek okait elsősorban a hajdani „vezérvármegye" esetében tudjuk meghatározni, itt ugyanis az önkényuralmi igazgatás komoly lépéseket tett, hogy a vármegye hagyományosan ellenzéki hivatalnokait új emberekkel váltsa fel. Az elitcsere a legmagasabb szinteken is elérte, így tehát, mint azt megállapítottuk a „vezérvármegye" az önkényuralom „minta-megyehatóságává" vált. Borsod esetében azonban ilyen magyarázattal nem szolgálhatunk, az ötvenes évek elején megfigyelhető nagyarányú kilengések magyarázatához egyrészt még több vármegye adatait kell összevetnünk egymással, másrészt a központi kormányszervek iratanyagát kell ebből a szempontból vizsgálat alá vennünk. A tisztikar elemzése során nem foglakoztunk a nemesség részvételének kérdésével; ezt azért tettük, mert ebből a szempontból az adatbázisunk fejlesztésre szorul, a feltárt több ezer személyt össze kell vetni a nemesi kimutatásokkal, s ezt az igen hosszadalmas munkát egyelőre nem tudtuk elvégezni. Pontos eredményekkel tehát csupán a kutatás későbbi szakaszában tudunk szolgáim. Az ötvenes évek második felében megjelent sematizmusok azonban esetenként utalnak a hivatalnokok nemességére, bár ez az egyedüli forrás nem lehet elegendő az ez irányú vizsgálathoz, adatait azonban tájékoztató jellegük miatt fel lehet használni. Az adatokból annyi jól kivehető, hogy a tisztikarok negyede, egyes esetekben harmada a volt nemességből tevődött össze, ezen túlmenően a nemesi származásúak a magasabb presztízsű állásokban felülreprezentáltak voltak. Azt azonban egyelőre nem tudjuk pontosan megválaszolni, hogy a fennmaradó rész valójában milyen társadalmi kategóriákból származott. A személyi kartonok alapján elvégzett részletes elemzések során bizonyítottuk, hogy az 50-es évek apparátusában helyet kapó emberek magasan kvalifikáltak voltak, legalább németül beszéltek. (A hivatalnokok széleskörű nyelvismerete gyakran zavarba ejtő a XXI. század embere, kutatója számára.) Az önkényuralmi igazgatás nagy hangsúlyt fektetett a szakszerűen működő „hivatalnokgépezet" megteremtésére, hiszen a centralizált birodalmat a hadsereg mellett ennek a szervezetnek kellett volna összetartania. A rendszer bukása természetesen nem az apparátus működési nehézségei miatt következett be. Meg kell jegyeznünk, hogy munkánk során azt tapasztaltuk, hogy az ötvenes évek szakigazgatási szervei az elemzett korszak legpontosabban működő, munkáját precízen regisztráló, ezért legjobb kutatási feltételekkel rendelkező hatóságai voltak. (A kutató számára a legjelentősebb problémát a hatalmas, gyakran teljesen feldolgozatlan forrásanyag súlypontozása jelenti.) 59