A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)
Deák Ágnes: Deák Ferenc és a passzív ellenállás
DEÁK ÁGNES ellenőrzés alá kívánta vonni. Az igazgatótanács 1858. február 29-i ülése bizottságot választott az uralkodó számára írandó beadvány megszövegezésére, melynek Deák is tagja lett. Ő fogalmazta meg a folyamodványt, amelyet a tanács május 31-én jóváhagyott, s négy tagú küldöttség adta át előbb Albrecht főherceg magyarországi katonai és polgári főkormányzónak, majd az ő közbenjárására július elején az uralkodónak. Ferenc József és tanácsadói azonban nem voltak hajlandók változtatni a feltételeken, de biztosították az igazgatótanácsot, hogy nem szándékoznak a magyar nyelv használatát korlátozni. Ezek után az igazgatótanács november 20-án jóváhagyta a módosított alapszabályt, s azt november 29-én - Széchenyi István gróf tiltakozása ellenére - az Akadémia közgyűlése is elfogadta. 42 Deák közéleti tevékenysége azonban egyáltalán nem korlátozódott formális funkciójára. Legismertebb „vállalkozása" volt, mely az egész országos közvéleményt mozgósította, a Vörösmarty árvái segítésére szervezett mozgalma. Vörösmarty teljesen vagyontalanul halt meg, Deákot felesége mellé segédgyámnak kérte fel. Deák élete végéig nagy odaadással teljesítette e megbízatást, több mint egy évtizeden át maga intézte a család pénzügyi, jogi ügyeit, 1868-ig kezelte az árvák vagyonát. 43 1855-ben nyilvános segélyakciót kívánt indítani az Akadémia égisze alatt, de azt a politikailag kompromittált Vörösmarty személyére tekintettel nem engedélyezték a hatóságok, ezért magánlevelekben kérte fel barátait, ismerőseit és az ország jeles férfiait a hozzájárulásra. Több mint nyolcszáz levelet írt, s végeredményként 103 ezer Ft-ot sikerült évek során a család rendelkezésére bocsátani. 44 Szívügyének tekintette Vörösmarty műveinek kiadását, közvetített a kiadásra vállalkozó Ráth Mór és a Vörösmarty életrajzát megírni vállaló Gyulai Pál között, sőt Gyulai az elkészült kéziratot Deáknak fel is olvasta. 45 Nemcsak a barát, de a hazafi kötelességének is tekintette mindenkor a hon nagyjai hozzátartozóinak támogatását. Bajza József fiának pénzügyi támogatásában közvetített a család és Sina Simon báró között. 46 A magyar nyelv és kultúra pártolása ezen időszakban a nemzeti program talán legfontosabb eleme volt. „A reánk zúdult vihar eltemette minden örömünket, reményünket, s mi a hajótörésből a hitvány, örömtelen életen kívül csak egy kincsünket menthettük meg: nemzetiségünket. De ez is a hatalom folytonos megtámadásainak van kitéve, s leszorítva a nyilvános élet teréről, csak ott ápolhatjuk, ott tarthatjuk fenn azt, hova a hatalom szava nem hat, a társas élet magánkörében, s ha itt is elhanyagoljuk, 42 Vázlatok az MTA félszázados történetéből, 1831-1881. Bp., 1881. 17-21.; Angyal Dávid: A Magyar Tudományos Akadémia és az önkényuralom. Budapesti Szemle, 116. köt. (1903) 17-33.; Az MTA másfél évszázada. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. Vörös Antal. Bp., 1975. 87-97. 43 Deák végelszámolása az árvák pénzeiről 1868-ban: Vörösmarty árváinak gyámságára vonatkozó iratok. OSZK Kt. An. lit. 6724. sz. 44 A gyűjtés eredményére vonatkozóan lásd Deák levelét Gyulai Pálhoz, Pusztaszentlászló, 1864. augusztus 9. OSZK Kt. Levelestár. Közli: Váczy 316-317. és Gyulai Pál levelezése 517. 45 Deák levele Gyulai Pálhoz, Pest, 1865. január 24. OSZK Kt. Levelestár. Közli: Gyulai Pál levelezése 521-522. és Váczy 319-320.; Deák levelei Ráth Mórhoz, 1863. február 3. és március 19. In: Váczy 306-311.; Gyulai Pál levele Ráth Mórhoz, Pest, 1865. május 2. In: Gyulai Pál levelezése 527. 46 Deák Ferenc levele Pompéry Jánoshoz, Pest, 1858. ápr. 24. OSZK Kt. Levelestár 44
