A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: Deák Ferenc és a passzív ellenállás

DEÁK FERENC ÉS A PASSZÍV ELLENÁLLÁS elvész az örökre s visszahozhatatlanul. " - írta Deák az immáron Báthor Gézáné Inkey Szidóniának 1857-ben, kérve, írjon számára inkább magyarul a közöttük korábban megszokott német nyelvű levelezés helyett.

47 Tevékenyen közreműködött például Csengery Budapesti Szemléjének a megindításában is, ő nyerte meg Sina Simon bárót a vállalkozás támogatására. Ahogy részt vett szinte minden ekkor induló vállalkozásban.

48 Nem kis optimizmussal írt erről Széchenyi Istvánnak: „Élet és mozgás van mindenütt, s úgy látszik, nem alszunk; irodalom, nemzetiség, ipar, gazdaság terén mindenütt történik valami, ha csekély is, de jele az életnek, s életrevalóságnak; pedig ez egyelőre elég, mert nemzet még inkább mondhatja, mint egyes ember: «...ich kann schon warten»."

49 Az őt körülvevő szűkebb értelmiségi körön keresztül valódi informális „nagyhatalommá" vált: Kemény Zsigmond közreműködésével a Pesti Napló szerkesztésére, a Budapesti Szemlén keresztül a kulturális-tudományos ismeretterjesztés legrangosabb fórumára gyakorolt alkalmanként hatást.

50 S az Akadémia ügyeiben is döntő befolyása érvényesült. Csengery például a következőket írta Gyulai Pálnak 1858 decemberében az Akadémia ülésszaka után: „Deák Ferencz intéző szellemét mind a jutalmak kiosztásában, mind a választásokban láthatod. Minden úgy ment, a hogy, ő akarta, - kivéve a természettudományi szakban. Brassai bácsi megbukott. Győri egyedül van a mathematical osztályban s nem lehetett rá venni, hogy Brassait, ki őt oly érzékenyen megsértette, proponálja. Helyette Taubnert proponálta, s ezt Deák megbuktatta. "

51 Csengeryvel együtt aktívan közreműködtek abban is, hogy Arany Jánost nagykőrösi tanárságából Pestre csalogassák, s ott megélhetését biztosítsák, amint Csengery egyik levelében írja, Deák szégyennek tartotta volna, ha nem tudtak volna Arany számára - akiről korábban is úgy nyilatkozat, hogy az ő „ideálja", „független állást" biztosítani, ahogy korábban aktívan támogatták, hogy Aranyt az Akadémia ugyanazon ülésén előbb levelező, majd azonnal rendes taggá válassza.

52 Az évtized végére Deák a politikai passzív ellenállást a gazdasági-kulturális szervezkedés aktivitásával párosító elit egyértelműen elismert fejévé vált. 47 Deák levele Báthor Gézáné Inkey Szidóniához, Pest, 1857. január 10. Közli Kónyi 2. köt. 386-387. és Váczy 235-237. 48 Csengery visszaemlékezése a Budapesti Szemle alapításának körülményeire: OSZK Kt. Csengery Quart. Hung., közli: Csengery Antal összegyűjtött munkái. 5. köt. Bp., 1884. 446. 49 Deák levele Széchenyi Istvánhoz, Pest, 1858. május 12. In: Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. Szerk. és bev. Károlyi Árpád. Bp., 1921.1. köt. 468. 50 Deáknak a Pesti Naplóra gyakorolt hatásáról lásd: Buzinkay Géza: Nemzeti ellenállás politikai síkon és az „egyeztetés" világnézete: Kemény Zsigmond Pesti Naplója (1855-től). In: A magyar sajtó története II/l. köt. 1848-1867. Szerk. Kosáry Domokos-Németh G. Béla. Bp., 1985. 376-377.; Takács 59.; Schlett István: „Jogfolytonosság és opportunités" - Deák pozíciójának kialakulása a kiegyezéshez vezető úton. In: „Jöjj el Szabadság!" Bihari Mihály egyetemi tanár 60. születésnapjára készült ünneplő kötet. Szerk. Pesti Sándor-Szabó Máté. Bp., 2003. 41-42. 51 Csengery Antal levele Gyulai Pálhoz, Pest, 1858. december 16. In: Gyulai Pál levelezése 359. 52 Csengery Antal levelei Arany Jánoshoz, Pest, 1860. jan. 12., ápr. 18., július 16. OSZK Kt. Quart. Hung. 2422. Deák véleményéről Aranyról lásd: Tomori Anasztáz levele Aranyhoz, [Pest, 1856. febr. 8.] In: Arany János levelezése (1852-1856) (=A. J. összes művei XVI. köt.) S.a.r. Sáfrán Györgyi. Bp., 1982.671. Arany akadémiai taggá választásáról lásd Csengery Antal levele Gyulai Pálhoz, Pest, 1858. dec. 16. In: Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. S.a.r. Somogyi Sándor. Bp., 1961. 359. 45