A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: Deák Ferenc és a passzív ellenállás

DEÁK FERENC ÉS A PASSZÍV ELLENÁLLÁS föderalizmus programját hirdették, de történeti jogon immáron nem a törvényekben rögzített vagy azokból kiolvasható jogigényt, hanem a ténylegesen fennállt hatalmi viszonyokat értették: „...nem lehet semmivel többet tekintetbe venni a tartományok történelmi jogainak nevében, mint amennyi valóban az övék volt..." - írta az 1848-ban szintén miniszter Eötvös József 1850-ben német nyelven megjelent Ueber die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Oesterreich című röpiratában.

16 E programok épp ezért a pragmatica sanctiót már nem mint perszonáluniót, hanem mint két állam közötti reáluniót értelmezték, ami az államéletben közös ügyeket hozott létre a külügyek, a hadügyek, a pénzügyek, és a külkereskedelem tekintetében. A magyar emigráció vezetése ugyanakkor következetesen és végérvényesen kilépett az „ausztrohungarizmus" koncepciójából, s a Függetlenségi Nyilatkozat hagyományait folytatva vallotta, a Habsburg Birodalmat csak erőszakkal lehet fenntartani, s a német és az olasz egységmozgalom történelmi energiái elkerülhetetlenül fel fogják bomlasztani azt. Feladatuknak tekintették, hogy mindenekelőtt Franciaország és a Szárd-Piemonti Királyság támogatását megnyerjék ahhoz, hogy a jövőbeli Ausztria elleni háború célkitűzései sorába vegyék fel a független Magyarország létrehozását. Magyarország jövőjét alternatívaként a dunai népek demokratikus elvek alapján felépülő konföderációjában látták. Ebben a politikai erőtérben vált Deák „hallgatása" az 1848-as örökség szimbólumává a magyar politikai közvélemény számára. Deák korábban is jellemző távolmaradása a modern politikai publicisztika teréről most - Deák szándékaitól függetlenül - a tudatos szembenállás programjává emelkedett. Valójában nem állnak rendelkezésünkre pontos híradások Deák politikai nézeteiről az 1850-es években, hiszen az erre vonatkozó feljegyzések mind évtizedekkel később születtek. Ennek ellenére feltételezhetően az 1848-as törvények helyreállításának programját vallotta, ezt megerősítette például Somssich Pál, aki maga az 1847-es közjogi állapotok részbeni visszaállítását tűzte zászlajára. Véleménye szerint Deáknak kétségei voltak ugyan a magyar nemzet erejét illetőleg, féltette azt a nemzetközi viszonyok forgatagától és a nem magyar nemzetiségek gyengítő erejétől, ugyanakkor számított Ausztria és vezető politikusainak gyengeségére és „a sors változékony szeszélyeire". Kerkápoly Károly szintén úgy nyilatkozott, Deák ekkor is a jogfolytonosság elvét vallotta, azzal, hogy a „törvényhozó tényezők akaratával" jogérvényük elismerése után módosulhatnak az 1848. áprilisi törvények is. A rendőrség irattárában egyetlen titkosrendőri jelentés maradt fenn Deákról ezekből az évekből, melyben a jelentő Püspöky Grácián zalai birtokos pesti látogatásakor szerzett információit foglalja össze 1851-ben: „...az ókonzervatív 16 Ueber die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Ungarn. Von N. N. Hartleben's Verlag, Pest, 1850.126. 17 Somssich visszaemlékezését lásd: Somssich Pál: Nyílt levél Kónyi Manóhoz. Bp., 1886., közli Kónyi 2. köt. 396-397. 18 Kerkápoly visszaemlékezését közli Kónyi 2. köt. 403-404. 37