A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: Deák Ferenc és a passzív ellenállás

DEÁK AGNES sem viselt. Tudjuk, már diákkorában kijelentette, sohasem fog vállalni választástól függő megyei hivatalt, ami függetlenségét veszélyeztetné, s 1848 márciusában is csak a politikai kényszerűség nyomása alatt vállalta el a miniszteri posztot. A megyei nemesi önkormányzati fórumokat, amelyek 1848 tavaszáig Deák elsődleges politikai terepét adták, a neoabszolutizmus kormányzata egyébként sem működtette. Ez a színtér - s vele együtt az országgyűlési küzdelmeké is - automatikusan bezárult Deák előtt. Nem tudjuk, hogyan vélekedett az új kormányzati rendszert megyei-járási tisztviselőként szolgáló nemesi hivatalnokokról, de valószínűsíthetően megértően kezelte a megélhetés érdekében hivatalt vállalókat. Egyéniségének egyébként is egyik alapvonása volt, hogy nem kívánta a maga által követett elveket másokkal szemben abszolút mérceként számon kérni. Az biztos, hogy amikor 1851-ben a formailag még érvényben lévő, de valójában bevezetésre sohasem kerülő olmützi alkotmány egyik rendelkezése nyomán felállították a birodalmi tanácsot, - amely az uralkodó személyes tanácsadó testületeként a minisztertanács mellett második hatalmi centrumként jött létre -, s annak tagjául felkérték a konzervatív Szőgyény László egykori magyar alkancellárt, Deák a hozzá forduló Szőgyényt biztosította bizalmáról, mondván, ha ő úgy ítéli meg, hogy lehetősége nyílik ezáltal a hon érdekeit előmozdítani, jól teszi, ha elfogadja az uralkodó felkérését. S ez a véleménye a későbbiekben sem változott meg, hiszen Szőgyénnyel igen jó viszonyt ápolt.

14 A birodalmi kormányzat óvatos kísérletet tett arra, hogy a politikai konszolidáció céljára megnyerje Deák együttműködését. 1850 áprilisában Anton Schmerling igazságügy-miniszter az új magánjogi szabályozás kidolgozásának előkészítésére létrehozandó bizottságban közreműködésre kérte fel Deákot, de ő udvarias, ám határozott hangú levélben visszautasította, hogy „a közelmúlt idők gyászos eseményei után oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak", nyilvános ügyekben szerepet vállaljon.

15 Levelének szövege - nem tudjuk, milyen úton-módon, valószínűleg a magyar konzervatívok valamelyikének közvetítésével - megjelent az Ostdeutsche Post bécsi lap hasábjain nyomtatásban is, ami hozzájárult ahhoz, hogy a szöveg az 1850-es években titokban terjesztett kéziratos irodalom széles körben ismert darabjává vált. Ennek pedig nagy része volt Deák nevének és a passzív rezisztencia programjának azonosításában. A politikai elit különböző csoportjai 1850-1851-ben, az alkotmányos ígéretekkel teli első években igen intenzív programhirdetésbe fogtak. Az ekkoriban megjelent konzervatív és liberális röpiratok a reformkori hagyományokat folytatták abban a tekintetben, hogy a feltételezett orosz-pánszláv veszéllyel szemben a Habsburg Birodalom fennmaradásának szükségessége mellett érveltek. Azonban elhatárolták magukat az 1848-1849 által szimbolizált perszonálunió, illetve a birodalomból való kiszakadás programjától éppúgy, mint a birodalmi centralizmus törekvéseitől. A perszonálunió helyett a történeti jogra alapozott 14 Deák levelei Szőgyény Lászlóhoz, Kehida, 1851. május 1. és Pest, 1854. december 14. Közli: Kónyi 2. köt. 383-385. és Váczy 215-216., 222-223. 15 A levelet közli németül: Váczy 211-212., Kónyi 2. köt.. 382. 36