A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Zakar Péter: Zala megye vértanúja: Gasparich Kilit

ZALA MEGYE VÉRTANÚJA: GASFARICH KILIT oly sokáig, oly messzire halasztatika pont, midőn ezt tanúsítni gyönyörködendik". Beszámolt arról is, hogy a megszállók és a helyi lakosság között már voltak kisebb súrlódások, illetve, hogy ő türelemre intette a helyieket, egészen addig, míg „...közöttök termendek, s aztán a teendőkre vezénylendem a jókat". A perlakiak már megígérték az illír kaszás nemzetőröknek, "...hogy rövid úton ebrúdon dobják ki" őket. „Testvéreimet érettem s miattam eleve jól zaklatták, most békével hagyják. Jó az Isten, elhozza a fizetés óráját, megadja, hazánk szabad lesz, megszabadul gaz lelkű ellenségeitől" - fejezte be levelét.

44 A muraközi nép bálványa valószínűleg 1848 októberében csatlakozott Perczel seregéhez, pontosabban az „első zalai önkéntes nemzetőri zászlóalj "-hoz, a későbbi 47. honvédzászlóaljhoz. Ez a zászlóalj október 16-án Nagykanizsán csatlakozott Perczelhez, aki - némileg önállósítva magát - miután összevonta a rendelkezésére álló erőket, másnap hajnalban elindult kb. 6000 gyalogossal, 265 lovassal és 12 ágyúval a Muraköz megtisztítására. Erőit két oszlopba osztva, Letenyénél és Kottorinál kierőszakolta az átkelést, és erőfölényének birtokában viszonylag gyorsan, három nap alatt, október 19-re kiszorította az ellenséget a Muraközből. „Perczel Mór első és pedig honmentő hadjárata" közepette 1848. október 24-én Csáktornyán keltezett, és az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz (a továbbiakban OHB) intézett jelentésében bukkan föl ismét a ferences barát neve. Perczel itt arról ír, hogy a muraközi nép előtt a legnagyobb kegyelettel hajlik meg, majd így folytatja: „A nép hangulata tisztán tartása és buzdítása", valamint „... más szolgálatokra nézvést meg kell dícsérőleg Gasparich Kilit lelkészt említeni; ki itteni testvérei s rokoni [sic!] és jeles előadása segítségével ügyünket hatalmasan előmozdítá". Mint írja, Gasparich, aki jutalomra érdemes, „tábori lelkészi állomást óhajtván, a jutalom ebből állhatna". Ugyanekkor ajánlotta a 35. Zrínyi honvédzászlóaljhoz tábori lelkésznek Lápossy Gézát, aki a szabadságharcban végig ebben a zászlóaljban szolgált, és aki a magyar hadsereg előírásait megsértve egyszerre volt tábori lelkész és katonatiszt.

45 Az OHB már 26-án reagált Perczel jelentésére. Ebben többek között azt tudatták Perczellel, hogy a nemzetőrségi haditanács elnökét utasították 44 Gasparich Kilit-Csány László. Kajár, 1848. szept 24. MOL H103. Komáromban lefoglalt iratok. 242. 45 A muraközi hadjáratról: Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zala megye, 1848. október 17. - december 24. (Zalai Gyűjtemény 36/11.) Zalaegerszeg, 1996. (a továbbiakban: Hermann 1995.) 1-30,100. A 47. zászlóaljról: Molnár András: A 47. honvédzászlóalj felállítása 1848 őszén (a továbbiakban: Molnár 1987.). In.: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1987. Szerk.: Bilkei Irén. (Zalai Gyűjtemény 26.) 113-128., valamint: Hermann Róbert: A 47. honvédzászlóalj története. In.: A szabadságharc zalai honvédéi 1848-1849. Szerk.: Molnár András. (Zalai Gyűjtemény 33.) 115-193. Perczel Mór - OHB. MOL H 2 (OHB) 1848:1801 (eredeti tisztázat). P. Kovács 1948. 153. összekeverte Lápossyt és Gasparichot, amikor azt írta: Perczel „a horvát és magyar honvédekből toborzott 'Zrínyi-csapat' tábori lelkészévé nevezte ki" Gasparichot. A tábori lelkészeket a magyar hadseregben a tisztek között tartották számon (pl. a létszámkimutatásokban), de katonai rangjuk nem volt. Lásd: Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészeinek szolgálati viszonyai 1848-49-ben (a továbbiakban Zakar 1997). In.: Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban: HK) 110. (1997/2.) 207-209. 17