Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Az otthon és a család - Kemencék, kályhák

Ez a folyamat azonban nagyon lassan indult és terjedt tovább a Dunántúl nyugati sávjában. S ha elgondoljuk, hogy még a 19. század közepére is akadt egy-két füstösház, akkor nem csoda, hogy a térségben járt korabeli tájleírók megütköztek az itt élők szinte középkori életkörülményein. A távoli időkbe visszatekintve ma is úgy látjuk, hogy bizonyos helyeken nem sokat változott 300-400 év alatt se a ház, se a konyha, de az életforma sem. Figyelembe véve a régészeti feltárások eredményeit, megismerve a levéltári dokumentumok adatait, olvasva a régi írásokat és látva az egykori épületek átalakított változatait, elmondhatjuk, hogy évszázadokon át élt egymás mellett a füstösház, a füstöskonyhás-kályhás-szobás lakóház. Az 1969-74 között Sümeg-Sarvalyon feltárt 15-16. századi boronaházak zöme lakókonyhás, kemencés, vagyis ún. füstösház volt. Hasonló eredményről tanúskodnak Holl Imre és Parádi Nándor szentmihályi ásatásai is. A 16. század közepéig létezett irtásfalu tíz lakóházát tárták föl. Megállapításuk szerint a házak agyagkemencés füstösházak voltak. Egyetlen házban cserépkályhát is találtak. Szintén a korabeli füstösházak egyik változata lehetett a Csesztreg közelében feltárt 16. századi sövényfalú, nyitott tűzhelyes épület. A füsttelenített kályhás szobák és kemencés füstöskonyhás házak 15-16. századi jelenlétéről is a sarvalyi és a szentmihályi ásatásokból tájékozódhatunk. A szentmihályi egyetlen kályhás szoba cserépkályhája kályhaszemekből és díszített csempékből készült. Feltehetően módosabb személy lakóházában állt. A Hahót közeli ásatások során egy leégett késő középkori lakóház omladéka alól szintén kályhaszemek és csempék kerültek elő, amelyek azt tanúsítják, hogy a többosztatú ház szobájában cserépkályha állt, mégpedig olyan kályhatípus meglétét sejtetik a cserepek, amely a Dunántúl középső és nyugati vidékén a 15-16. század fordulóján már ismert volt. A kályhás szobák megjelenésével az addigi központi lakótér, mint fő tartózkodási hely elvesztette jelentőségét, konyhává alakult, idővel kisebb lett. Természetszerűleg a hatalmas kemence méretei is kisebbekké váltak. A konyha továbbra is füstöskonyha maradt, de már másodlagos szerepet kapott. 1609-ben Lövőn (Zalalövő) a Perneszi testvérek fölosztották egymás közt a kastélybeli házaikat. Az osztályos egyesség szerint Ferencnek jutott „egy öreg kályhás szoba...", Borbálának „szeglet bástya és ellenében ke/mamjt (Mtóu, innóc W CMiA, va-cfijs ihtóJUjr 86,5^ ka/nvuz, L5,5'<mr kályha. c. xn-nac. /IliSnn,alrLoM. CLAlaj^taJ^ j cJ{j= T too 83. Kályhás szobás ház Sarvalyon (17. sz. ház). 49