Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Az otthon és a család - Kemencék, kályhák
való sütő füstös szobának feli az fölötte való kalihás szobának a felével... (a korabeli osztálylevelekből kitűnik, hogy gyakran helyiségeken is, illetve helyiségrészeken is megosztoztak az osztozkodó felek) napenyészetről a kapu közben... egy kis kályhás szoba pitvarával egyetemben" jutott, és „...két öreg ház... föl szélrül egy sütő füstös szoba" - is. A 18. század első feléből valók azok a vagyonösszeírások, amelyek már szinte kivétel nélkül kályhás szobákról tesznek említést szerte a megyében. 1740-ben Szentgyörgy völgy ön, Kógyár szegen Gyenese János és Miklós árváinak ingó és ingatlan javait írták össze. Az összeírás mindenekelőtt a ház egyes részeit sorolja föl, ami egy konyhából, mellette lévő kályhás házból, egy pitvarból és egy kamrából állt. (Elképzelhető, hogy itt az első helyiség eredetileg egy füstösház volt, és a második helyiséget - talán egy lakókamrát kályhás szobává alakítottak.) 1749-ben Felső Mihályfán egy kőből épült lakóház szerepelt elsőként egy vagyonösszeírásban. Többek között „épület áll Első Kálhás Szobábul mellette lévő oldal kamarával edgyütt, egy kemeczés Konyhábul, mellette kis Kálhás Szobábul." Gelsén 1754-ben „egy avéth kálhá"-t találtak a szobában, Zalabéren 1760-ban pedig bizonyára egy módosabb nemesi család kúriájában jártak a felmérők mert itt két kályhás szobát is felvettek a jegyzékbe. Szintén Gelsén 1767-ben egy szobát találtak „vörös paraszt kálháro" és „egy bé nyiló szobácska, mellette egy füstös konyha" is a listára került. 1783ban Dobriban egy jobbágyházban szintén egy „rozzant vörös kálha" állt. Sorolhatnánk tovább a korabeli példákat, hiszen a 18. századi vagyonösszeírások szerint már egyre szaporodik a különböző mázatlan (vörös) és mázas csempéjű kályhák száma, az 1840-es évekbeli gyámügyi iratok, osztályos egyezségek pedig már megyeszerte sorra listába veszik a kályhás szobákat. Mert valóban nagy változás történt a nyugat-dunántúli lakóházak belvilágában a cserépkályhák megjelenésével. A ház egy új helyiséggel bővült, mégpedig egy füsttelenített, fűthető kényelmes lakótérrel. A cserépkályha mindenkor a bejárattal szemben, a konyhai fal mellett állt. Fűtését a füstöskonyhák világában kívülről, a konyhai kemence padkájáról oldották meg. Ide nyílt a konyha és szoba válaszfalába vágott tüzelőnyílás. A kályha füstje a füstöskonyhába ömlött. Az 1600-as évektől sok olyan rajzos ábrázolást ismerünk, amelyeken a várfalakon kívüli települések részletei jól kivehetők. A jelentősebb zalai várakról is készültek ilyen képek. A képek legtöbb esetben idealizálva jelenítik meg a különböző városrészeket, rajtuk többnyire lakóházak, malmok, kerítések láthatók. A szentgróti, a zalaegerszegi, alsólendvai rajzokon kéményes házak rajzai is megjelennek. Tudomásunk szerint a híres tájképrajzoló, 86. Zalaszentgrót kéményes házai a 17. században. 84. Rekonstruált kíviilfűtős cserépkályha, Sarvaly. 85. Kéményes parasztházak Alsólendván, 17. század. 50
