Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Az otthon és a család - Kemencék, kályhák

rözik. Közülük az egyik, Benczúr János útleírásának a részlete szerint 1839-ben a Vas megyei Örségben „...van olly háznép, melly 20-25 tagot is számlál, kik mindnyájan csak konyhában települnek le; minden házaspárnak pedig van külön szobája; de kályha nélkül, mit ők kamrának neveznek; éjjeli szállásuk itt van a legnagyobb hidegben is, kivévén a gyermekeket, elaggottakat 's betegeket, kik meleg konyhában a' fokla gőze közt alusznak". A közeli Vend vidékén is leírták, hogy „Házaik ... csak egyetlen egy füstös szobából és életes kamrából állnak". Egy másik leírás, Balogh Gábor naplója az 1848-as évek muraközi falvainak viszonyait ecseteli: „ A muraközi, különben vagyonos, kitűnő földdel megáldott nép - holdanként az időben is fizettek 40 ft évi bért házközösségben, s rendkívül egyszerűen élt és ruházkodott. A legidősebb férfi és nő volt a gazdaság feje, ők parancsoltak, s bármennyi férfi és nő volt is a gazdaságban, ezeknek joguk semmihez nem volt, ők szolgaként dolgoztak. Ruházatukat maguk készítették, egész bútorzatuk egy pár ágy, asztal, s maguk által faragott székekből állt. Nagy kemence, melyben nyáron is kenyerüket sütötték, volt a szobában, körülvéve padokkal - amin a gyermekek aludtak. Ha kenyérsütés volt, napokig nem lehetett a szoba felé menni' - írja a visszaemlékező. A Göcsejhez közeli Hetés vidékéről Bellosits Bálint írja a 19-20. század fordulóján: „hatvan-hetven éves emberek még emlékeznek olyan időre, midőn lenn a falvakban is egy szobában laktak s ott volt a kemence is". Gönczi Ferenc hasonló emlékeket ír a göcseji füstösházakról: „régebben ... nem volt meg a mai szoba. Nagy konyhában laktak az emberek. A mostani konyhák is elég téresek, de a szoba nagyságát csak a régi, mintegy 50-60 év előtt épült házaknál érik el." Az 1960-as években a szabadtéri néprajzi múzeumok építése kezdetén mind Zala megyében, mind Vas megyében több átalakított füstösház is előkerült. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy olyan lakóházakat bontottak le múzeumi szakemberek, amelyekről kiderült, hogy egykor füstösházak voltak. Az átalakítások még a 19. században történtek, s részben hozzáépítéssel, részben belső térosztással, vagy éppen bontással és toldással változtatták meg a házak eredeti állapotát. Az említett múzeumokban építéskori állapotuk szerint rekonstruálták ezeket az épületeket, s egyiket-másikat archaikus, korabeli, 19. század eleji bútorokkal, tárgyakkal be is rendezték. Zalaegerszegen a Göcseji Falumúzeumba Felsőszenterzsébetről, Szombathelyen a Vasi Múzeumfaluba Farkasfáról, Szalafőről, Szentendrére Szalafőről került be füstösház. Sok olvasónak bizonyára hihetetlennek hangzik, hogy a füstösházak - még, ha nyomokban is -, de viszonylag sokáig megmaradtak itt a nyugat-magyarországi végeken. Annak ellenére tartotta magát ilyen hosszú ideig ez a háztípus, hogy itt, ebben a régióban már a 15. század végén mind a mezővárosokban, mind a falusi lakóházakban lassan megindult a kályhás szobák építése, és majd a későbbi századokban, de főképpen a 19. század derekától sorra elkezdődött a még fennálló füstösházak füsttelenítése is. 48