Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Előszó

Előszó „Engem az a tudat lelkesít, hogy a magyarság egyik néprajzi szempontból legérdekesebb népe hagyományainak örökbecsű kincseit fogom megmenteni... Ha ez a tudat nem lelkesítene, nem áldoztam volna e tanulmányomra úgyszólván minden időmet, nem költekeztem volna rá sajátomból... Tudtam és tudom, hogy ha én e vidék néprajzi anyagát össze nem gyűjtöm, az örökre el fog veszni, mert ily fárasztó munkára nem fog vállalkozni senki." Közel száz éve írta Gönczi Ferenc néptanító ezeket a sorokat, miután majd tíz éven át többnyire gyalogosan bejárta Göcsej és Hetés mintegy 125 faluját és befejezte hatalmas művét: Göcsej és Hetés vidékének és népeinek leírását. Könyve 1914-ben jelent meg, és azóta nem készült a tájegységről hozzá hasonló mélységű, átfogó munka. Göcsej egyike azoknak a magyarországi tájaknak, amelyeknek lakói a honfoglalás óta folyamatosan egy helyen és együtt laknak. Annak ellenére, hogy az itt megtelepedett nép élete az évszázadok során azonos történelmi és gazdasági körülmények között zajlott, hogy paraszti kultúrájuk többnyire azonos szinten mozgott, Göcsejt mégsem igen tekinthetjük elütően vagy kiugróan különálló tájegységnek. A táj a nyugat-magyarországi Alpok alji erdős és dombos vidék vonulatába tartozik. Mind a göcseji településformák, mind a terület faépítkezése, lakó- és gazdasági épületeinek változatai, de gazdálkodásának egyes módjai, gazdasági és háztartási eszközei és használati tárgyai is ennek a tájnak a sajátosságait hordozzák. Göcsej paraszti kultúrájának bemutatásánál tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül a közeli Hetés, Őrség és Hegyhát, de a távolabbi szlovén és osztrák dombvidéki területek néprajzi vizsgálatát sem. A szóban forgó területeken a hagyományos paraszti kultúra és életforma többé-kevésbé azonos utat járt be, felbomlása is csak néhány évtizedes eltolódással, a 19. század második felében kezdődött el. Vizsgálataink alapján azonban úgy tűnik, hogy közülük éppen Göcsej paraszti kultúrája maradt fenn legtovább. Göcsej sajátos, a környező vidékektől mégis eltérő karaktere történelmi múltjában, különböző múltú és jogállású társadalmi csoportjainak (jobbágyok, kisnemesek) korán kialakult és századunk elejéig tartó, egyidejű elkülönülésében és együttélésében keresendő. Gönczi könyve azért alapvető forrásmunka, mert ő a táj hagyományos anyagi és szellemi kultúrájának átfogó képét örökítette meg épp a nagy váltás előtti pillanatban: a 20. század fordulóján. Abban az időben, amikor a polgári fejlődés itt is elindította a paraszti életforma átalakulását. Ez a kis könyv így szükségképpen épült Gönczi művére. Ám több is annál, hiszen összefoglalja mindazokat a tudományos eredményeket, amelyeket a század eleje óta Göcsejről a régészet, néprajz, történet- és nyelvtudomány napjainkig feltárt, megfogalmazott. Gönczi összefoglalását részint abban lépi túl, hogy a régészeti és történeti eredmények felhasználásával megpróbálja a tájegység középkori kialakulását, fejlődését felrajzolni, Göcsej társadalmát a történetiség jegyében és szellemében elemezni, a levéltári források alapján pedig a nagyszáméi kisnemesi réteg és a jobbágyparaszti társadalom 18-19. századi életformáját rekonstruálni. Ugyanakkor a hagyományos paraszti gazdálkodást és életmódot is történeti folyamatában törekszik bemutatni, és megkísérli érzékeltetni azokat a nagy horderejű és messze ható változásokat, amelyek Göcsej tradicionális paraszti kultúráját meghatározták, illetve e kultúra felbomlásához vezettek. Göcsej című könyvem előszavábéil valók ezek a mondatok. A 15 évvel ezelőtt írt könyv most „A szegek világa - Göcsej néprajza a 18-20. században" címmel éij, átdolgozott és bővített kiadásban jelenik meg. A könyv célja azóta sem változott: szeretné bemutatni Zala megye egy szelete, a Göcsej és annak környéke falusi társadalmának történetét, tárgyi kultúráját, életét, életmódját. A könyv fejezetei közül egynéhány szövegében-tartalmában nagyobb módosítás nem történt. Más fejezetek azonban átrendeződtek, lerövidültek, vagy éppen kibővültek. Kibővültek többek között a régészet, a történettudomány, a néprajztudomány legújabb, az elmúlt 15 évben végzett kutatásainak eredményeivel. Egy-egy téma is kiegészült. Így például, míg az előző könyvben a Göcsej népi építészetét taglaló fejezetben kizárólag a jellegzetes faépítkezésről írtam, most a sövény, a föld-, a kő- és a téglaépületek bemutatása is sorra került. „A ház és az udvar" című rész3