Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Előszó
ben a portai építményeket, szőlőhegyi hajlékokat, falubeli közösségi épületeket is más szempontok alapján tárgyalom, mint korábban. „Az otthon és a család" című „nagyfejezetben" például új megvilágításba kerül a házbelső, a lakás és az életmód is. E két új rész más vonatkozásban is eltér az előzőktől. Ezekben ugyanis sok régies szövegű leírás és számos, a mi fülünknek meglehetősen idegen, régi hangzású, századokkal ezelőtt írt jegyzékekből, könyvekből, iratokból idézett szó, szöveg olvasható. E régi írások különös világba vezetik az olvasót. Általuk bepillanthatunk paraszti módon élt nemesek udvarába, házaiba, jobbágyok lakásaiba, ott sétálunk szobáikban a bútorok között, szinte velük együtt élünk. „A szegek világa" című könyv beleillik az utóbbi másfél évtizedben megjelent, a térség történetét, régészetét, néprajzát, kulturáját taglaló kiadványok sorába. Valóban egyre szaporodott azoknak az egyedi és összefoglaló műveknek a száma, amelyek az elmúlt évek tudományos kutatásainak eredményeként jelentek meg. Sok település-monográfiát is kiadtak. Söjtör... Kehida... Zalavár... Egervár... Szentgyörgy völgy... Lovászi, egy-egy jelentős zalai település... egy-egy könyv a „száz közül"; Csesztreg... Zalavég... Zalalövő... Zalakaros... Rédics, egy-egy falutörténet a zalai aprófalvak és nagyobb települések sorából. Közülük néhány a „történeti Göcsej" falvainak történetéről szól, más könyvekben távolabbi zalai területeken fekvő falvak históriáját olvashatjuk. Mégis egy közös szálra lehet felfűzni ezeket a könyveket. A láthatatlan „közös szál" Dunántúl nyugati határvonala. Egy hosszú, elnyúló széles sáv, amelynek történelme ezer éven át hol azonos körülmények között, hol más-más síkon formálódott, népének tárgyi világa azonban alig mutat eltérő vonásokat. Egy-egy kis-régió, ún. mikro-táj jellegzetes, sajátos vonásaival ugyan beékelődik e határvonalba, a térség hagyományos népi kulturája mégis sok tekintetben egységes képet mutat, hiszen - ahogy már bevezetőnk elején írtuk - az is hasonló utakat járt be a 19-20. század fordulójáig. Talán Gönczi Ferenc is érzékelte az átalakuló paraszti életforma első jeleit, és talán azt is felismerte, hogy az egységes századfordulói göcseji népi kultúrát a későbbiekben már senkinek sem lesz módjában úgy bemutatni, ahogyan azt ő még megtehette. Gönczi nemcsak néptanító volt, de igazi etnográfus is, sőt „...több volt, mint etnográfus... Népéért és nemzetéért aggódó magányos próféta volt, akinek a vállain ott feszült egy szent ügy szolgálatának palástja... aki hosszú esztendőkön keresztül zarándokolt népe között, hogy hírül hozza, ha már fönt elveszett is a magyarban a magyar, lent a mélyben, az avarban élnek még a százados ízek... Ha már halotti ruhában is jár ez a nép - ahogyan utolsó zarándokútjárói hazatérve mondotta -, legalább az emléke maradjon fenn műveiben, hogy ez a nép is élt valamikor. Elete és műve olyan volt, mint a könyvbe préselt szagos menta". Ha a megfogalmazás kissé patetikus is, ám Kanyar József mondatai ma is megszívlelendő igazságokat hordoznak. Akár a népi kultúra időálló értékeiről, akár az évszázados hagyományok felszámolódásáról beszélt is. Mert ezt is a Gönczit búcsúztató Kanyar József mondotta 1948 novemberében: „... a könyvbe préselt szagos menta jó illata még akkor is velünk marad, ha elsárgulnak és széjjelhullottak a könyv lapjai". A nagy mű lapjai, ha azóta megsárgultak is, szét nem hullottak. Nem hullottak szét, hiszen a könyvet újra kiadták. 1996-ban a Zalaegerszegi Városi Művelődési Központ mindenki örömére és megelégedésére változatlan, hasonmás kiadásban újra megjelentette. Gönczi szelleme a mai napig velünk maradt. Azokkal, akik e nép hagyományos kultúrájának további feltárására és átörökítésére vállalkoztak. E monográfia szerzőjét is sokan segítették. Mindenekelőtt köszönetet kell mondanom a Zala Megyei Múzeumok igazgatójának, Dr. Vándor Lászlónak, hogy a könyv kiadására vállalkozott. Köszönet illeti Zalaegerszeg Kulturális Örökségéért Közalapítvány Kuratóriumát, a Zala Megyei Közgyűlést és a Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Kollégiumának bírálóbizottságát a könyv megjelenését segítő anyagi támogatásért. Köszönöm a Göcseji Múzeum és a Zala Megyei Levéltár munkatársainak segítségét. Megköszönöm a Szentendrei Szabadtéri Múzeum főigazgatójának, Dr. Cseri Miklósnak, hogy támogatta és elősegítette a könyv megírását. Köszönöm Sabján Tibor kollégámnak a szép és igényes rajzokat, Deim Péternek a szentendrei, Mészáros T. Lászlónak a zalaegerszegi minőségi színes fotókat. Végül, és nem utolsó sorban köszönet illeti azt a sok göcseji és őrségi parasztasszonyt és parasztembert is, akik az elmúlt évek, évtizedek során tudásukkal és segítségükkel előmozdították e könyv megszületését. 4
