Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
A ház és az udvar
loptak el egy bizonyos Bottka család felfegyverzett szolgái és jobbágyai. Az erdőt teljesen kiirtották és a kivágott fát elvitték. Ebből az iratból azt is megtudjuk, bogy 1591-ben a térségben az épületek tetőszerkezete szelemenes volt. A falopással kapcsolatban kihallgatott tanúk ugyanis azt vallották, hogy egy Molnár Pál nevű jobbágy épületeket akart csinálni és az eklézsia jobbágyaitól kért „zelemennek waló fath" a plébános erdejéből. Az utóbbi évek régészeti kutatásai csak megerősítik a korai írásos dokumentumok faépítkezésre vonatkozó adatait. Azt ugyanis, hogy a fában bővelkedő nyugat-dunántúli területeken már a honfoglalástól kezdve legtöbb esetben föld fölé épített boronaépületekben - és majd később látni fogjuk - talpasvázas, paticsfalú házakban laktak az emberek. Zala megyében az 1970-es évektől egész falurészek, sőt kisebb falvak kerültek felszínre a régészeti ásatások során. A kutatások eredményei mind azt tanúsítják, hogy a térség középkori falusi építészetének fő építőanyaga a fa volt. A legkorábbi leletek az ún. kisvárak, vagyis a 12-13. századi erődítmények feltárásakor kerültek felszínre. Nagyrada-Pogányvár, Zalaszabar-Legelő lelőhelyeken kövekkel aládúcolt talpgerendákra épült fatorony nyomait találták meg a régészek, de Hahót térségében is hasonló eredményre jutottak. Vándor László úgy látja, hogy a korai középkorban a faépítészet főként a fő- és köznemesség építkezésénél volt általános. Még a 14. században is épültek várak fából. A Lenti vár például teljes egészében fából épült az 1300-as évek elején. A favárat palánkfalak övezték. A feltárt talpgerendákon gerendacsapolások nyomai láthatók. így épülhetett Kanizsa vára is, aminek bástyafalai egymással összekapcsolt fagerendákból álltak. A Lenti vár nagyon megrongálódott a török időkben. Javítására a környező falvakból szállították a fát. Az épületfák előállítására vonatkozó parancs szerint, az utasításban felsorolt falvak minden házából húsz-húsz szál faragott fenyőfát kellett Lentibe szállítani. A lenti vár 17. századi ábrázolásai valószínűleg a zalai faépítkezés legrégibb illusztrációi is egyben. A falusi boronaépületek legelső hírnökei pedig azok a leletek, amelyek az utóbbi 30 évben Zala megye különböző régészeti lelőhelyeiről kerültek a felszínre. Azokról a középkori, 14-15. századi épületekről, falurészekről adnak tudósítást, amelyek többek között a pákai „Várdomb" területén, a történeti Zala megyéhez tartozó SümegSarvalyon, a Bánokszentgyörgy közelében fekvő egykori Szentmihály határában, vagy Csesztreg-Mihon, Hahót-Telek-szeg közeléből kerültek feltárásra. A legkorábbi nyomokat, amelyek alapján a zalai boronaépítkezés kezdeteit gyaníthatjuk, a Kustánszeg határában elterülő Gyertyánági réten Müller Róbert régész találta meg. Kutatásai során olyan település- és épületmaradványok kerültek elő, amelyek all. századi falusi faépítkezést feltételezik. Molnár László és Vándor László az említett pákai „Várdomb" területén talált középkori településnyomokat. A feltárt leletek alapján ők is a boronaépítkezés korai meglétét valószínűsítik. Mindennél többet mondanak azonban a Sümeg-Sarvalyi és Szentmihályi feltárások eredményei. Holl Imre és Parádi Nándor két, a török korban elpusztult és azóta beerdősödött falut tárt fel. A kutatásokról s azok eredményeiről sok érdekes írás jelent meg, sőt időközben a feltárt lakóházak közül néhányat régészek s népi építészettel foglalkozó mérnökök rekonstruáltak, a rekonstruált épületek kicsinyített mását el is készítették. A sarvalyi építők a falboronák alapozására bazaltkövet használtak, a szentmihályiak minden alapozás nélkül építették fel boronaházaikat. Az épületsarkokon, válaszfalak mentén elhelyezett kövek s az elenyészett faboronák kéregmaradványai, az elporladt fatalpak lenyomatai alapján lehetett kikövetkeztetni, meghatározni a középkorban elpusztult falu építészeti emlékeit, a településen belüli elrendeződésüket, alaprajzi beosztásukat. Az épületeket részben ezeknek a nyomoknak az alapján, részben a térségben még megtalálható, és a múzeumokba áttelepített boronaépületek analógiája segítségével, továbbá a hagyományos építészeti technikák alkalmazásával lehetett rekonstruálni. Sarvaly falu a kutatók szerint a 14-16. század közötti évszázadokban állt, Szentmihály házai a 13. század végén épülhettek, s a falu a 16. század derekán pusztulhatott el. A régészeti ásatások eredményei szerint a faépítkezés minden kétséget kizáróan bizonyítható. 24. A lenti vár a 17. században. 25
