Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Szómagyarázatok
Szómagyarázatok acoiialis gabona: lásd dézsma. agilis: nőági nemes, anyja vagy felesége révén anno:évben árenda: bérlet, bérösszeg árendás: bérlő, de így nevezik azokat a jobbágyokat is, akik egy összegben fizetik tartozásukat a földesúrnak conscriptio: összeírás consideratio: szemügyre vétel, tekintetbevétel curialis: egytelkes nemes curialis község: olyan község, amelynek lakosai nem jobbágytelkekre, hanem nemesi földre telepedtek. Mentesek voltak az egyházi tized alól, a földesúrnak nem kilenceddel, hanem heteddel tartoztak. deserta sessio: elhagyott, puszta jobbágytelek dézma, dézsma, decima (tized): az egyháznak (a katolikus megyéspüspöknek) járó természetbeni szolgáltatás, amelyet 1. István király törvénye óta adtak a parasztok. (Legalábbis törvény írta elő) A 18. században a gabona, a bor, a juh, a bárány és a méhrajok után szedték. Nevezték királyi dézsmának is a török idő alatt, mivel a királyi kamara bérelte a végvárak ellátására. A földesúrnak járó kilencedet is gyakran nevezték így (eredetileg I. Nagy Lajos király 1351-es törvénye rendelte el a szedését). Az ország egyes részein a kilenced helyett gabonából és borból állandó mennyiség szedésére tértek át, amelyet aconaliának vagy hegyvámnak neveztek. diverticulum: dűlő dűlő: a szántóföldnek talaj, fekvés, távolság szerint a többitől elkülönülő része. esküdt: a falusi esküdt az öreg bíró, míg a vármegyei esküdt a szolgabíró vagy alszolgabíró mellé választott tisztségviselő volt. faizás, fájészás: a jobbágy erdőhasználati joga falu bírája: lásd öregbíró fátens: tanú, valló, tanúskodó földközösség: a föld birtoklásának és használatának közösségi formája, lásd még nyomás. fundus: jobbágytelek, bővebben lásd telek. hegyvám: lásd dézsma hold: eredetileg nem fejezték ki számszerűen, általában a helyileg szokásos igával egy nap alatt felszántható földdarabot jelölte. inventárium: vagyonösszeírás jegyzéke, vagyonleltár irtás (föld), irtvány (extirpatura): erdőirtással, mocsár lecsapolással, stb. termővé tett, szántófölddé vagy rétté alakított terület. jobbágy: nem nemes, földesúri joghatóság alatt álló személy, aki a földesúr tulajdonában lévő földön telepedett meg. E föld birtoklása és használata után munka-, termény- és pénzszolgálattal tartozott, amelyet usus (szokás), contractus (szerződés) vagy urbárium szabályozott. Tágabban a parasztság egészének összefoglaló neve, amelybe a telkes jobbágy és a zsellér is beletartozik, szűkebben a jobbágytelekkel bíró jobbágy (colonus, telkes jobbágy) szemben a zsellérrel. A szakirodalom a jogilag egységes jobbágyosztály létrejöttét a 13. századra teszi. kappan: herélt kakas kereszt: a kévézett gabona tarlón való rakásának célszerűen, kalászvédően képzett alakja, négy egyenlőszárú kereszt forma, innen kapta a nevét. kéve: valamilyen szálas termés összekötözött, általában egy kézzel emelhető csomója, pl. gabonakéve. A legkisebb számítási-, ill. mértékegység lett a szálas gabonánál. különös(en): külön makkbér: a makkoltatásért a földesúrnak járó összeg makkoltatás: a sertések téli etetése, hizlalása a tölgyesek, bükkösök makkján mezőváros (oppidum): vásártartási kiváltsággal rendelkező, fallal körül nem vett település. nyomásos rendszer: a földközösséghez kapcsolódó földművelési rendszer, a határ használatának módja. Közép- és újkori földművelési rendszer, a megművelt és pihentetett földterület váltásán alapult. Két formája van: a két- és a háromnyomás. Kétnyomással a földterület egyik részében az őszi vagy a tavaszi gabonát termesztik, míg a másikba tavaszi gabonát vetettek és a harmadik rész maradt ugaron. A nyomás szó azt 133
