Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Hétköznapok, ünnepek

Énekük befejeztével a regösök „alamizsnát" kaptak. Az összegyűjtött diót, gyümölcsöt, szalonnát, bort többnyire a kocsmában fogyasztották el. „Azt a földet, melyet éneklés közben a taktust verők lánczos bottal föltörnek, a ház népe összesöpri és gabonával keveri össze. E keverék egy részét a majorságnak adják, hogy jó tojó legyen, más részét a vetőmag közé keverik, hogy bő termés legyen." A családi és egyházi ünnepek, a jeles napokhoz fűződő szokások és babonák feloldották a napi munkák egyhangúnak tűnő ritmusát, de nem kevésbé jelentettek ünnepet azok a közös munkaalkalmak sem, amelyek évente több ízben is összehozták a családot, rokonságot, szomszédságot. Ha manapság egy idős parasztembert meg- 263. Regősök, Milej, 1910. kérdezünk, hogy régen a hagyományos paraszti világban az egyéni vagy a csoportos munkákat szerette-e jobban, a válasz szinte mindig a csoportos, kalákában végzett munkák javára dől el. A májusi, júniusi első kaszálások idején már kora hajnalban indultak a férfiak a rétre, ahogy egymást segítve, hosszú órákon át kaszálták a friss füvet. Szinte mindenki ezt a munkát szerette a legjobban. Nemcsak a hajnalok párás hangulata, a lekaszált fű fanyar illata és a levágott rendek gyönyörűsége jelentette az örömöt. Meg-megpihenve, át-átszóltak egymásnak, híreket váltva, csintalan történeteket mesélve, viccelődve folytatták a munkát. Délelőtt, mikor már a forró nap felszárította a rendbe vágott fű tetejét, jöttek az asszonyok, lányok, megforgatták egy kicsit a száradó füvet, közben egymással, szomszéddal beszélgetve megpihentek. Délután újra forgatták, estére pedig kis boglyákba rakva óvták a harmattól, éjjeli esőtől. Másnap újra széthintették és addig forgatták, míg meg nem száradt. Akkor már be lehetett hordani a pajtákba. A közös munkák hangulata az aratások és a hordás idejét is sokak számára emlékezetessé tette. A segítségbe végzett munka, a közös ebédek mind, mind összegyűjtötték még a távolabbi szegeken lakó, esetleg rég nem látott rokonokat, barátokat is. Ezek a találkozások mind a közösség kapcsolatát erősítették, formálták és fűzték szorossá. Az őszi betakarítások idején is egymást hívták segítségül, „kölcsönbe dolgoztak". Nemcsak a krumpliszedést, a cséplést végezték közösen, a szüret is mindig „segítségbe" történt. Egy alkalommal az egyik rokon szőlőjét, másik alkalommal a másikét szüretelték a rokonok, ismerősök. Minden közös munkát és annak sorrendjét egymás között békességgel beszélték meg és osztották el. Szőlőszedés idején az egész hegy tele volt szüretelőkkel. A szüret megkezdése „bizonyos ünnepies érzést keltett az emberekben. Ennek kifejezéseképp lődözgettek. Általában vígan folyt a szüreti munka. A tehetősebb gazdák ilyenkor levágtak egy tinót. A szőlőszedés ideje alatt rikogattak. Egy-kettő „hujintotta", a közelben lévő szedők visszhangoztatták és tovább adták. Egy-egy ily rikkantás az egész szőlőhegyen ismétlődött s végigvonult." így írja le Gönczi Ferenc a göcseji szüretek hangulatát a 20. század fordulóján. A szüret, a préselés, a forrásnak indult bor gondozása, az óbor töltögetése mindig okot 164. Hegyremenők, Páka, 1900 körül. 122