Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Hétköznapok, ünnepek

A gyermekeket nyolcnapos korukban megkeresztelték. Keresztszülőnek, komának rokonokat, barátokat választottak. A rokonságot még a századforduló éveiben is a bábaasszony kérte fel, hogy vállalják el a koma­ságot. Altalános szokás volt, hogy a keresztszülők felekezeti különbség nélkül voltak egymás komái. Szívesen hívták komának a falubeli zsidó kereskedő házaspárokat is, de fordítva is így volt. Egy-egy gyermeknek 6-8 keresztszülője is volt. Előfordult azonban az is, hogy a büszke apa, ha nagyon bántotta, hogy nem fia, hanem csak „hitvány leánygyereke" született, nem hívott meg komát keresztelőre. Ilyenkor rendszerint a papné vál­lalta, hogy a kislányt keresztvíz alá tartja. A keresztelésen az anya régen nem vett részt, a gyermek körül csak a keresztanyák álltak. Miután a gyereket a templomból hazavitték, nagy ebéd vagy vacsora kezdődött. Ezek a keresztelői étkezések sokszor a lakodalmi ebédekkel is vetélkedtek. Ilyenkor sok érdekes történetet mesél­tek egymásnak, ettek-ittak, mulattak. A gyermekágyban fekvő asszonyt a komaasszonyok, rokonok, szomszédok gyakran meglátogatták. Ilyen­kor nagy kerek kosárban vittek neki mindenféle jó ételt. Amikor utoljára mentek látogatni, az ételes kosárból nem hiányozhatott a gyermek nagyságú és formájú tészta, az ún. fumu. Ezen az utolsó alkalmon vidám mulatságot rendeztek, így ünnepelték a gyermekágyból felépült anyát. Szokásban volt az is, hogy keresztelő után hat hét múlva, vagy esetleg még későbben a keresztszülők el­mentek „nézőbe". A nézőt „paszitának" is nevezték. A keresztszülők ezen a napon ajándékokat, ún. korozs­mát vittek keresztgyereküknek, az anyának pedig tisztított tyúkot, süteményt, bort. A paszitán vidám órákat töltöttek együtt, néha zene is szólt, és reggelig elmulattak. Plánder Ferenc a paszitát az asszony avatásával, tisztulásával azonosítja: „Göcsejben a' szülő asszony beavatása napján ... vígadnak..." Az asszony avatására, az ún. egyházkelésre akkor került sor, amikor az anya a gyermekágyból felkelve, először ment templomba. Avatás előtt az asszonynak sehová nem volt szabad mennie. Azt tartották Nagylengyelben, hogy 7 hétig a szülés után az úton túl nem mehetett. 7 hétig a padlásra se engedték föl, mert akkor gyermeke holdkóros lesz. „Amott vagyon egy szép erdő, Jaj de sűrű az. Abban vagyon egy almafa, jaj, de bimbós az. Egyik ágán ez a Rozi Úgy megsírdogál, A másikon ez a Jancsi Verset fújdogál. Azon kérlek, szívem Rozi, Hogy meg ne csaljál, Szívem alá lépesmézzel Mérget ne adjál." Nován énekelték ezt a kedves párosító dalt, ami azt is jelentette, hogy egy-egy leány már eladósorba ke­rült, a legény pedig házasságra gondolt. A párválasztásban leginkább a vagyoni helyzet játszott nagy szerepet, a társadalmi rang - úgy mondják ­nem nagyon befolyásolta az ifjú pár egybekelési szándékát. Azt már a korábbiakban is elmondtuk, hogy ne­mesek és jobbágyok között a házasságok révén szoros családi kapcsolatok jöttek létre. Erre nemcsak a kora­beli adatok utalnak, de a családnevek kutatói is sok névazonosságot tudtak kimutatni a nemes- és jobbágy­nevek vizsgálata során. A régi időkben minden esetben a szülők választottak gyermekeiknek társat. „Altalányosan a házi gazda határozza meg az iidőt, mellyben a háznál lévő nőtlen, vagy mint Göcseiben nevezik, hés legén megházasod­jék, ez gondolkozik a' leányról, és ha egyet kiszemelt leánynak szüleihez, ki ismét nem a' leányzóval, hanem egyedül a' szülőkkel közli látogatásának tárgyát". így írja le Plánder Ferenc a korabeli göcseji leánykérés szo­kását. Miután megegyeztek, eljegyzéssel, a kézfogóval készítették elő a házasságot. A kézfogóra általában szombati napon került sor, amikor is a legény a leendő násznagyokkal, hozzátartozóival a lányos házhoz ment. Rendszerint kalácsot, perecet, húst, bort is vittek magukkal. Az esti beszélgetés során egyeztek meg ab­ban, hogy a házasságba a legény vagy lány milyen vagyonnal lép be. Az egyezkedést a násznagyok vezették. Miután megegyeztek, ami bizony olykor sok veszekedéssel, tusakodással is járt, szabályos móringlevelet ír­117

Next

/
Oldalképek
Tartalom