Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Kézműipar, népművészet
geometrikus mintákból állt, de itt is alkalmazták néha a virágos, indás ornamentikákat. Az alakos kompozícióknak pedig se szeri, se száma nem volt e kis tárgyak között. Külön figyelmet érdemelnek az ún. kusztorakések. Ezeknek mind a fa, mind a vas részét a pásztorok készítették. A késnyeleket általában piros, zöld spanyolviasszal díszítették, néha a faragásokat ólommal öntötték ki. A botokra leggyakrabban spirálosán fölkúszó kígyókat faragtak, de a virágmotívumok és levélindák is kedveltek voltak. A bot feje legtöbbször madár-, kutya-, lófejet ábrázolt, de nagy ügyességről árulkodnak azok is, amelyek csont- és ólomberakással készültek. Az ivópoharak oldalára, fakanalak, favillák nyelére virágmotívumokat faragtak, de ismertek a pásztoralakok, betyárjelenetek ábrázolása is. Pásztorok faragták a pipanyeleket, ostornyeleket, botokat, kampókat is. Leginkább maguknak faragtak, de készítettek megrendelésre is mindenféle díszes árut. Igen szépek a jeleneteket ábrázoló botok, Karcolással, véséssel nemcsak a fatárgyakat díszítették. A geometrikus és virágábrázolások sokféle változatát megtalálhatjuk a marhaszarvból készült lőportartókon, de a szarutárgyak között a legszebbek az alakos díszítésű kürtök. A faragott, festett mángorlók, díszes tükrösök, borotvatartók, pásztorbotok, lőporszaruk már eltűntek a göcseji paraszti otthonokból. Néhány igen szép és színes példány azonban a múzeumok raktáraiban és a kiállításokon őrzi a magas színvonalú zalai pásztorművészet emlékét. Ugyancsak múzeumban, nevezetesen a Göcseji Falumúzeumban látható azoknak a faragott-festett lakóházoromzatoknak a gyűjteménye is, amelyek a történeti Magyarország határain belül szinte egyedülállóak. Eredeti helyükön már csak egy-kettő maradt belőlük, Hegyhátszentpéteren (Vas megye), Zalalövőn, (Zala megye). Ezek, és a szabadtéri múzeumokban telepített néhány ház díszes oromzata és a Göcseji Falumúzeumban kiállított gyűjtemény őrzi a nyugati végek 19.századi népi építőművészetének megkapóan szép alkotásait. A kontyolt tetőszerkezetek oromgerendáit, deszkázott oromfalait többféle módon díszítették. A keresztbe futó oromgerendák legegyszerűbb díszítő motívuma a rovátkolt díszítés volt. Az alsó koszorú gerendák szegőléceit gyakran karélyosan ívelt, hullámos, csipkés mintázatokra faragták vagy fűrészelték. A hullámos ívelést a léc közepe táján a rovátkák játéka követte, másutt fogazott, fűrészfogas, négyzetes kivágáséi vagy U alakú díszítmények sora váltotta fel. Ezeket a vésett, vájt mintákat is színesre festették, de a színezetlen, csak vésett díszítőelem is kedvelt és elterjedt volt. A díszítősorok egy-egy motívuma gyakran ismétlődik. A különféle díszítőelemek ritmikus játéka, s az élénk színek együttese igen harmonikus, valóságos esztétikai hatást keltett és kelthet utólag, akár a kritikus nézőben is. De ennél nagyobb változatosságot mutatnak a faragott-festett oromdeszkázatok. A puhafa deszkák hosszanti széleit rendszerint fűrésszel cifrázták. A deszkaszélekre a minta egyik felét faragták ki. Két egymás mellé illesztett deszka faragott széle azután együttesen adta ki a kívánt motívumot: orsó alakéi kiképzéseket, szíveket, kelyheket, kereszteket. Néhol zsaluval ellátott ablakocskákkal lazították az oromzatot, vagy kerek likakat, áttört virágokat használtak. Olykor a faragott díszek közét rozettákkal festették tele. A házoromzatokon éppéigy megtalálhatók a centrálisán elhelyezett festett motívumok, mint a szétszórt vagy az egész táblát betöltő kompozíciók változata, amelyeket faragott szélű deszkákkal tagoltak. A festett oromdíszítések legegyszerűbb díszítőelemét a közepére tömörített virág vagy naturalisztikus ábrázolás együttese alkotta. A díszítmény középpontjában rendszerint szakrális jellegéi motívumot: keresztet, kelyhet, szentségtartót, gyertyatartót, Krisztus-monogramot festettek, melléjük gyakran egy-egy tulipánt, rozmaringot pingáltak. Ismerünk olyan díszítményeket is, ahol a „fő mondanivalót" középre festett „figurális" ábrázolások - például szűz Mária, Szt. Flórián naiv képe - alkották, körülöttük pedig az egész táblát betöltő ornamentális motívumok sorakoztak. Az oromdíszítmények archaikus változatai a hornyolt, vésett, rovátkolt és domboréira faragott geometrikus minták. Az arányosan tervezett és kiképzett díszítőelemek egész sorát használták fel a gerendavégek, 148. Mángorló díszítése. 99
