Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

REDŐ FERENC győzelemmel. Mindez a védtelen belső-pannoniai Salla számára először is kegyetlen szembesülést jelentett a sebezhe­tőséggel a hirtelen rátört barbár ellenséggel szemben, utána évtizedes bizonytalanságot a helyzet megszilár­dulásáig, majd mellőzöttséget. Hiszen mióta nem állo­másozik itt segédcsapat, nem vezet rajta keresztül hadi felvonulási út, Salla nem tényező semmiféle katonai konfliktus megoldásában, ezért az azzal kapcsolatos jutalomban sem részesül. Bár lakói visszatérnek a markomann támadás után, a város nem tud а П. század eleji szinten regenerálódni. Érdekes és néha megindító részletek érzékeltetik az évtizedes trauma következményeit. Egy téglával sza­bályosan kirakott udvarszint fölött 12-15 cm vastag kormos-hamus réteget találtunk, mint sok más pontján is а П. századi szintnek, és benne egy a háborúk során elvesztett Marcus-pénzt. Az égett réteg fölött megpró­bálták helyreállítani az udvar téglaborítását, de ép tég­A téglaudvar két rétege a markomannok előtt és után Iák híján csak mozaikszerűen összeillesztett téglatöre­dékeket használhattak. A város keleti szélén egy - a háború során tönkrement - kútban rokkant fiatal nő, és egy ló csontváza került elő. A kutat soha többé nem ál­lították helyre. Más területeken a városi önkormányzat felszámoló­dásának a jelei mutatkoznak. Több mellékutca kavics­burkolatára házat emelnek а Ш. század elején, jeléül annak, hogy nem figyel senki az úthálózat közkincs voltára, mindenki ott épít szükséglakást, ahol eszébe jut. A hanyatlásnak azonban nemcsak a terület abszolút értékvesztése az oka, hanem sokkal inkább az a relatív hátrány, amely a limes menti területekkel összehason­lítva sújtja. A háborús konfliktusban, amely Itáliáig is elhatott - a markomannok kifosztották Aquileiát is ­nyilvánvalóvá vált a birodalom pannóniai határszaka­szának fontossága. Innen az Alpok megkerülésével vi­szonylag gyorsan juthat az ellenség Róma közelébe, és a tartomány - területéhez képest - nagyon hosszú ha­társzakasszal rendelkezik. A győzelemmel végződött háború, a harcokban kitűnt seregek presztízse, a jogos óvatosságból felfejlesztett Duna menti táborok, és bő­kezűen jutalmazott katonák egyszerre tették a limes menti területeket politikailag jelentőssé, és gazdasági­lag gyümölcsözővé. Ez jelentette az igazi konkurenci­át a belső-pannoniai városok számára. Ez szívta el a le­vegőt, de legalábbis a fiatalabb nemzedéket a határ menti, virágzó városokba. Az érem és szigilláta-forgalom alakulásán jól érzé­kelhető, hogy a markomann háborúk után egy ember­öltőt bírt ki még a település számottevő beszűküléssel, területi összehúzódással. А Ш. század második harma­dában pedig gyakorlatilag elnéptelenedik. Az éremforgalom folyamatossága, nem szakad meg, csak jóval a provinciai átlagszint alá süllyed. En­nek oka pedig az, hogy a Borostyánkő utat azért folya­matosan használják. Annak árkai ezidő alatt töltődnek fel szeméttel, de egyszersmind azzal a leletanyaggal is, amit gondos kezek nem takarítanak már el az úton já­rók után. Itt vége is szakadhatna Salla történetének, de a IV. század első évtizedeiben újabb nagyarányú építési pe­riódus nyomai találhatók a településen. Ezek azok az épületek, amelyek az egykori város ma is látható leg­szembetűnőbb objektumai. Salla a Kr. u. IV. szazadban А Ш. század második felére jellemző külső nyomás (roxolánok, gótok), belső katonai anarchia, gazasági szétesés általános tendenciája Diocletianus (284-305) államigazgatási, katonai, gazdasági reformjaival szűnt meg. A mi vidékünk szempontjából itt most több egy­máshoz szorosan kapcsolódó változásnak van jelentő­sége. A tetrarchia (négy császár együttes uralma) új rendjében a birodalmat a császárok befolyási területei­nek megfelelően négy praefecturára, és 12 dioicesisre osztották. Ezek közül az egyik Ilfyricum (a korábbi Pannónia, Noricum, Dalmatia tartományokból). Pannónia szintén négy részre oszlik, Pannónia Prima, Savia, Pannónia Secunda és Valeria provinciákra. Ezek közül Pannónia Príma (Salla territóriuma ide tar­tozott) területére esik az egykori tartományi székhely Camuntum, és Valeria területére a másik korábbi tarto­mányi székhely, Aquincum. Az új változások eredete most is a katonaság, a ha­tárőrizet reformjában keresendő. A határon állomáso­zó, statikus katonai egységek helyét részben a határok­tól hátrább vont, mozgó lovas és gyalogos csapatok foglalják el. Ez a tendencia mutatkozik abban is, hogy a korábbi határ menti tartományi székhelyek elvesztik kiemelt közigazgatási szerepüket a IV. századra. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom