Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

REDŐ FERENC győzelemmel. Mindez a védtelen belső-pannoniai Salla számára először is kegyetlen szembesülést jelentett a sebezhetőséggel a hirtelen rátört barbár ellenséggel szemben, utána évtizedes bizonytalanságot a helyzet megszilárdulásáig, majd mellőzöttséget. Hiszen mióta nem állomásozik itt segédcsapat, nem vezet rajta keresztül hadi felvonulási út, Salla nem tényező semmiféle katonai konfliktus megoldásában, ezért az azzal kapcsolatos jutalomban sem részesül. Bár lakói visszatérnek a markomann támadás után, a város nem tud а П. század eleji szinten regenerálódni. Érdekes és néha megindító részletek érzékeltetik az évtizedes trauma következményeit. Egy téglával szabályosan kirakott udvarszint fölött 12-15 cm vastag kormos-hamus réteget találtunk, mint sok más pontján is а П. századi szintnek, és benne egy a háborúk során elvesztett Marcus-pénzt. Az égett réteg fölött megpróbálták helyreállítani az udvar téglaborítását, de ép tégA téglaudvar két rétege a markomannok előtt és után Iák híján csak mozaikszerűen összeillesztett téglatöredékeket használhattak. A város keleti szélén egy - a háború során tönkrement - kútban rokkant fiatal nő, és egy ló csontváza került elő. A kutat soha többé nem állították helyre. Más területeken a városi önkormányzat felszámolódásának a jelei mutatkoznak. Több mellékutca kavicsburkolatára házat emelnek а Ш. század elején, jeléül annak, hogy nem figyel senki az úthálózat közkincs voltára, mindenki ott épít szükséglakást, ahol eszébe jut. A hanyatlásnak azonban nemcsak a terület abszolút értékvesztése az oka, hanem sokkal inkább az a relatív hátrány, amely a limes menti területekkel összehasonlítva sújtja. A háborús konfliktusban, amely Itáliáig is elhatott - a markomannok kifosztották Aquileiát is nyilvánvalóvá vált a birodalom pannóniai határszakaszának fontossága. Innen az Alpok megkerülésével viszonylag gyorsan juthat az ellenség Róma közelébe, és a tartomány - területéhez képest - nagyon hosszú határszakasszal rendelkezik. A győzelemmel végződött háború, a harcokban kitűnt seregek presztízse, a jogos óvatosságból felfejlesztett Duna menti táborok, és bőkezűen jutalmazott katonák egyszerre tették a limes menti területeket politikailag jelentőssé, és gazdaságilag gyümölcsözővé. Ez jelentette az igazi konkurenciát a belső-pannoniai városok számára. Ez szívta el a levegőt, de legalábbis a fiatalabb nemzedéket a határ menti, virágzó városokba. Az érem és szigilláta-forgalom alakulásán jól érzékelhető, hogy a markomann háborúk után egy emberöltőt bírt ki még a település számottevő beszűküléssel, területi összehúzódással. А Ш. század második harmadában pedig gyakorlatilag elnéptelenedik. Az éremforgalom folyamatossága, nem szakad meg, csak jóval a provinciai átlagszint alá süllyed. Ennek oka pedig az, hogy a Borostyánkő utat azért folyamatosan használják. Annak árkai ezidő alatt töltődnek fel szeméttel, de egyszersmind azzal a leletanyaggal is, amit gondos kezek nem takarítanak már el az úton járók után. Itt vége is szakadhatna Salla történetének, de a IV. század első évtizedeiben újabb nagyarányú építési periódus nyomai találhatók a településen. Ezek azok az épületek, amelyek az egykori város ma is látható legszembetűnőbb objektumai. Salla a Kr. u. IV. szazadban А Ш. század második felére jellemző külső nyomás (roxolánok, gótok), belső katonai anarchia, gazasági szétesés általános tendenciája Diocletianus (284-305) államigazgatási, katonai, gazdasági reformjaival szűnt meg. A mi vidékünk szempontjából itt most több egymáshoz szorosan kapcsolódó változásnak van jelentősége. A tetrarchia (négy császár együttes uralma) új rendjében a birodalmat a császárok befolyási területeinek megfelelően négy praefecturára, és 12 dioicesisre osztották. Ezek közül az egyik Ilfyricum (a korábbi Pannónia, Noricum, Dalmatia tartományokból). Pannónia szintén négy részre oszlik, Pannónia Prima, Savia, Pannónia Secunda és Valeria provinciákra. Ezek közül Pannónia Príma (Salla territóriuma ide tartozott) területére esik az egykori tartományi székhely Camuntum, és Valeria területére a másik korábbi tartományi székhely, Aquincum. Az új változások eredete most is a katonaság, a határőrizet reformjában keresendő. A határon állomásozó, statikus katonai egységek helyét részben a határoktól hátrább vont, mozgó lovas és gyalogos csapatok foglalják el. Ez a tendencia mutatkozik abban is, hogy a korábbi határ menti tartományi székhelyek elvesztik kiemelt közigazgatási szerepüket a IV. századra. 34