Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

SALLA, A RÓMAI KORI KÖZPONT Valeria provinciában Aquincum - mint tartományi székhely - átadja helyét a limestől messzebb fekvő, biztonságosabb Sopianaenak, Pannónia Prímában pedig Carnuntum, az ugyancsak belső-pannoniai Savarianak. Salla városára nézve mindez azt jelenti, hogy a vele határos városi territórium egy tartományi székhely territóriuma lesz, azaz 311-től kezdve mindössze egy napi járóföld választja el a provincia fővárosától. Maga ez a geopolitikai helyzet is elég annak magyarázatához, hogy mi éleszti fel Sallát a IV. századi elején. Emellett azonban utalni szeretnék arra is, hogy az új közigazgatási szerkezet, amely új tartományi székhelyeket jelölt ki újra átszabta a birodalmi úthálózat súlypontjait, súlyvonalait is. A területünk szempontjából leglényegesebb változás a két, hozzánk legközelebb eső praefectura-székhelyet, Augusta Treverorumot (Trier) és Sirmiumot (Srmska Mitrovica) összekötő útvonal jelentőségének megnövekedése, amely ENyDK irányban szelte át a pannóniai provinciákat, miközben Savarián és Sopianaen is keresztülhaladt. A két pannóniai tartományi székhely közötti útvonal érintette Salla territóriumát is: a Zala E-D irányú szakaszán annak határán futott. A harmadik tetrarchia belső csatározásaiból győztesen kiemelkedő Constantinus (306-337) és utódai alatt újabb felvirágzás jellemzi Pannoniát. Ebből Salla minA villa publica ÉNy felől den bizonnyal kivehette részét, hiszen a császárok gyakran fordultak meg a közelben. Annál viszont messzebb volt a határoktól, hogy a korszakot végig jellemző szarmata, quad, gót betörések nyomot hagyjanak rajta. Salla legjelentékenyebb IV. század-i objektuma, és egyben a leglátványosabb ma is látható romépülete, az un. villa publica. Valószínűleg rátelepült a korábbi városközpont egy részére. Szerkezetéről annyit állapíthatunk meg, hogy D-i sarkával áll a folyó felé, DK-i oldalával a Borostyánkő út felé. Téglalap alakú, nagyobb kiterjedése EK-DNy irányú, kb. 80 m. A téglalap alakú komplexum DNy-i része különböző funkciójú helyiségekkel van beépítve, az ÉK-i rész döntően udvar, amelynek ENy-i oldalán egy helyiségsort sejthetünk. A beépített rész mintegy 3000 m2 alapterületű. Eddig a felét sikerült feltárni. Az innen előkerült leletek és az épület fotói láthatók a terem utolsó részében. Az épületet út menti állomásnak határoztuk meg. E kissé laza definíció gyűjtőfogalma a korabeli latin nyelv szóba jöhető terminusainak: mutatio, mansio, villa publica, palatium, praetorium, mely fogalmak az adott épület, vagy épületegyüttes nagyságrendjében, komfortfokozatában különböznek egymástól. A villa publica villa-méretű közfunkciójú épületet jelent, melyben megszállhatott, sőt, hosszabb-rövidebb ideig tartózkodhatott is az úton járó tartományi, vagy birodalmi magisztrátus, magas rangú hivatalnok. Буеп épületre azért volt szükség, mert - amint láthattuk - а Ш. században elnéptelenedett a város, önkormányzata szétesett, így, ha valaki az új tartományi székhelyet, Savariát akarta megközelíteni D felől, nem találhatott itt senkit. A városnak és önkormányzatának újjáélesztése nem volt reális cél, de olyan gyakorlati feladatok megoldása, melyek a tartományi adminisztráció előtt álltak, kivihető volt. Salla egykori territóriumán még volt élet (pl. az alsórajki villában). A villa publica az átkelő-pont közvetlen közelében, a főutak kereszteződésénél, az egykori városközpont helyén épült meg, mert funkciói is a városközpont funkcióit vették át egy önkormányzat nélküli helyen. Infrastrukturális keretet biztosítottak a biztonságos közlekedéshez és szálláshoz, sőt időlegesen esetleg közigazgatási jogszolgáltatási feladatokhoz is. A Zalalövő különböző pontjain végzett kutatások bebizonyították, hogy a villa publica nem az egyedüli építmény volt a IV. században. Több másik épületet, ill. épület-részt is ismerünk, mintegy 300 m-es körzetben a villa publica körül. Ezeknek a telepjelenségeknek időrendi csoportosítását a villa publica periódusai alapján rögzíthetjük. Az épületet a 315-320-közötti években emelték, majd 360 körül alaposan megújították. Ez a kronológiai vázlat igaznak bizonyult a többi 35