Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár

SZŐKE BÉLA MIKLÓS olyan magasan volt, hogy már teljesen elpusztult. A hajót egy máshol elbontott római épület falazótégláival és tetőfedő cserepeivel fedték, a narthexbe azonban már csak nagyon hézagosan jutott a padlóborításból. Mivel sem oszlopgödrök, sem alapfalak nem határolták körül a templomot, alaprajzát jórészt a templom körül feltárt 805 sír által üresen hagyott terület rajzolta ki. Továbbá azok a - főleg a hajó két oldalán, egymástól szabálytalan távolságban talált - nagyobb kövek, melyekből ítélve a templom olyan, a közelmúlt néprajzi építészeti emlékeiből is jól ismert „talpas ház"-típusú volt, ahol az alapokat kövekkel alátámasztott, nagyméretű, vízszintes gerendák alkották. A nagyon egyszerű megoldású templom szélesen elterjedt típust képvisel. Alaprajzi formája Nyugat-Európában a Merowing-kortól kezdve általánosan használt. Korban és térben legközelebbi párhuzama egy Breclav-Pohansko-i kőtemplom, amelyben még a szentélyrekesztő korlát is nagyjából ugyanott volt, mint Zalaszabar-Borjúállás szigeten. Müller Róbert a templomot a Conversio alapján Wittimar templomával azonosítja, azzal érvelve, hogy amikor 865-ben Krisztus születése napját Adalwin, salzburgi érsek Priwina várában ünnepelte meg, a következő napon (tehát a Várszigettől nem nagy távolságban) Wittimar birtokán szentelt fel egy templomot Szt. István első vértanú tiszteletére. (Wittimar templomát ugyanezen érvvel azonosították már a 9. században átépített Keszthely-fenékpusztai ún. П. bazilikával is. Mivel azonban ott hiányoznak a templom körül a Karoling-kori temetkezések, kizárt, hogy az legyen Wittimar temploma.) d) Mosaburg/Zalavár társadalma A mosaburgi grófság arisztokráciájának és katonáskodó nemesi középrétegének szükségleteit nagyszámú, speciális szolgáltatásokra szakosodott szolgálónép elégítette ki: takács, kovács, fazekas, ötvös, csontműves, továbbá mezőgazdasággal, állattartással foglalkozó földműves, szőlész, kertész, halász, vadász, stb. Ezek részben az udvarházakban, részben különálló szolgálónépi falvakban laktak, és bár megkeresztelték már őket s egyházi adót is fizettek, pogány szokásaikkal sem hagytak még fel teljesen. Mosaburg/Zalavár köré Priwina hívó szavára fél Európából érkeztek telepesek: az utóbbi két évtizedben itt feltárt temetők régészeti és embertani adatai alapján dunai bolgár, déli (dalmáciai óhorvát), nyugati (morva) szláv, germán (bajor, alemann) és északi szláv eredetű (wilz) elemek keveredtek a helyi, nyugati (duleb) szlávokkal már amúgy is kevert késő avar népességgel. Ennek a nagyon is vegyes etnikai összetételnek a viseleti anyagban kevésbé látszik a nyoma. A viselet ugyanis erre az időszakra a köznép egységesülésével, paraszti sorba süllyedésével párhuzamosan homogenizálódott, leegyszerűsödött, az átmeneti, sok importtárggyal is kevert avar kor véginél már jóval kevesebb elemből építkezett. A férfiak egyszerű bronz- vagy vascsattal összefogott övéről bőrtarsoly lógott - benne tűzszerszámmal, fésűvel, borotvával, vas árral, fenőkővel -, mellette, vagy az öv átellenes oldalán pedig egy bőrrel bevont fa tokban - amit gyakran egy vékony fémpánttal is megerősítettek - egy széles pengéjű, hegye felé csapott hátú, vércsatornás vaskés. Minden közösségben van néhány harcos, akit íjával, köpűs nyílhegyeivel, (szárnyas) lándzsájával, ún. szakállas baltájával, harci késével (ún. Sax), továbbá sarkantyúgarnitúrájával temettek el. Utóbbi lehet lemezes szíjbefogós, amikor a sarkantyúszár ellapított végéhez szegecsekkel fogták a felerősítő szíjazatot, vagy csatos felerősítésű, amikor a sarkantyúszár végét zárt hurokká alakítva azt csatkarikaként használták. A szíjazathoz külön csat, bujtató és szíjvég tartozott, utóbbi néha madár alakú. Kivételes eset, amikor a harcossal vágófegyvert, kardot is temetnek. Egy ilyen utólag reparált, kétélű kard bizánci környezetből került a Garabonc-Ófalui temető egyik sírjában (I. 55. sír) eltemetett harcoshoz. A nők fejdísze az egyszerű drótékszerek mellett a gyakran aranyozott bronzból készült, egy és kétoldalas Kettős temetkezés a Hadrianus zarándoktemplom temetőjéből 98