Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

BÉRES KATALIN - MEGYERI ANNA meny nélküli építkezést; a mellékutcákban azonban még a század második felében is zsúpfedeles házak készültek. Csak 1850 után rendelték el a cserényből (vesszőfonás) készült és sárral tapasztott kemencék ledöntését, és téglakemencék építését szorgalmazták. Egerszeg vezetői több, a város fejlesztését elősegítő határozatot hoztak: új utcákat nyitottak, fásítással igyekeztek a port megkötni, olajlámpásokkal oldották meg a közvilágítást. 1858-ban Szépészeti Bizottmányt alakítottak lakóhelyük csinosítására. Mindezek ellenére a mezőváros - egy 1830 körül készített festmény, majd a Napkelet с lapban, 1857-ben megjelent látkép tanúsága szerint is - még mindig „földszintes", nagyobb falura emlékeztető település maradt. Jelentős, maradandó középítkezések nem történtek ebben az időszakban, csak az 1787-ben, a Piac (ma Kazinczy) téren emelt városházát építették át 1862-ben, alapterületét bővítették, homlokzatát pedig pártázatos oromfallal tették díszesebbé. A mezővárost a 19. század első felében az évente A városháza újjáépítésének tervrajza Jángl Andrástól, 1862 Zalaegerszeg látképe egy 1830 körül készült festményen választott - egyre szakszerűbbé váló - tisztikar: a városbíró, jegyző, adószedő, pénztáros és közgyám, valamint a 12 esküdtből álló tanács irányította. A város 1743-tól vezetett protocollum könyvében (közgyűlési jegyzőkönyv) fennmaradt az 1810-es évekből származó, ma is megszívlelendő városbírói „esküvési formula", melyet a - földesúr három jelöltje közül - megválasztott új városbíró mondott el beiktatása alkalmából: „Én... esküszöm az élő Istenre... Szűz Máriára, és Istenek minden Szentéire, és a Sz: Evangeliomra; hogy ebben a... Bíróságban, a melyre most választattam, tisztán, igazán, és hiven eljárok, - Félretévén mindénnemű atyafiságot, adománt, félelmet, magam hasznát, másnak kárát, és minden emberi tekéntetett, egy szóval valamellyek Lelkem ismerete ellen lehetnének, és valamint Vázolásnak... ártatlanokat igazságokban védelmezem, az bűnösöket pedig az ő érdeme szerént büntetni kiványom, ha pedig a Városnak valamiben kárát látom s tapasztalnám, azt minden tehetségem szerént jóra fordíttani igyekezem... Isten engem ugy segéllen... " Zalaegerszeg mezőváros igyekezett gondoskodni elaggott és elszegényedett polgárairól. Ápolásukra épült fel Egerszegen az ispitaház 1800 tájékán, melynek létrejöttét Pintér Máté (1737-1790) uradalmi számtartó adománya tette lehetővé, aki végrendeletében meghagyta, hogy vagyonát árverezésen értékesítsék, s a befolyt összeg kétharmadát az aggápolda felépítésére fordítsák. A földszintes épülethez kápolnát is emeltek, melyre napjainkban, a többszöri átépítés után csak megmaradt tornya emlékeztet. Az ispitát a szegények jótevőjeként tisztelt Tüttőssy László (1750-1831) városbíró hagyatékából, valamint a céhek adományai146