Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

ZALAEGERSZEG ból tartották fenn. Mellé épültek fel 1848-ban a város első, 12 ágyas kórházának szobái: egy a szembetegek, egy a „közönséges betegségekben szenvedő" férfiak, egy pedig a nők számára. A gyógyintézet kezdettől fogva kicsinek bizonyult, ezért 1868-ban Stern Bernát magánkórházat alapított, majd 1885-86-ban elkészült a Fehérképi utca végén, az ún. megyei fáskertben a város, a vármegye és magánszemélyek anyagi támogatásával a - Hagymássy Gyula építész tervezte - korszerű kórház. A város tehetősebb polgárai akkor sem vonultak kórházba, ha megbetegedtek, hanem otthon gyógyíttatták magukat. A patikákban szerezték be a javuláshoz szükséges, elsősorban gyógynövényekből és ásványi anyagokból készült, ma már különleges hangzású medicinákat: porokat, tincturákat, kivonatokat, olajokat, melyeket helyben, a gyógyszertár laboratóriumában készített el a patikus és segédje. Zalaegerszegen 1768-ban nyílt meg az első, Szentlélekről elnevezett gyógyszertár az akkoriban épült kvártélyház egyik helyiségében. A Gutten György alapította patika officinájának (kiadó helyiség) bútorzatát, berendezési tárgyait, állvány edényzetét: 18. századi fa pixiseit, vas mozsarát, klasszicista porcelántégelyeit, a 19. második feléből származó üveg edényeit, 20. század eleji kőedény mozsarait folyamatosan használták a változó tulajdonosok - 1883-tól a Kaszter család -, csak az államosítás után váltak feleslegessé és kerültek a Göcseji Múzeumba. Az Isoó György alapította második gyógyszertár, a Szentháromság patika 1814-ben kezdte meg működését Kaszaházán, majd egy év múlva áttelepült a városba. A Szentlélek patikával szemben, az Ispita közvetlen közelében nyitotta meg kapuit a gyógyulni vágyók előtt. Egy 1833-ban készült felmérés szerint "elegendő tágas, világos, a Piarczon száraz helyen helyheztetett, Gyógyszer készittő Műhely, Padlás, Gyógyszertartó A város központja az ispitával, 1866 szobátska és pintze benne feltaláltatnak. ". E gyógyszertárak nemcsak a város, hanem - a hetivásárok látogatóinak közvetítésével - a környező települések lakóit is ellátták orvossággal, patikaszerrel. Az 1800-ban elhunyt Johannes Keller iparos sírköve az ólai temetőben A 19. században, egészen az 1870-es évekig Zalaegerszeg közigazgatási központi szerepe nem gyakorolt jelentősebb hatást a város fejlődésére. Megyeszékhely volta ellenére kisváros maradt, sem gazdasági, sem kulturális kisugárzása nem volt jelentős. Ennek oka egyrészt a vármegyei adminisztráció viszonylagos fejletlenségében, differenciálatlanságában keresendő: csekély számú hivatalnok élt még a városban, a tisztikar többsége nem volt egerszegi lakos, másrészt hiányzott az értelmiségi réteg; a két elemi iskolán kívül (az egyik izraelita volt) nem működött egyéb oktatási intézmény a városban. Lakosainak többsége továbbra is földművelésből és kézműiparból tartotta fenn magát, ezért a település vonzáskörzete csak közvetlen környékére korlátozódott, Az itt élő iparosok a mindennapok szükségleti cikkeivel - ruházattal, szerszámokkal - látták el a város és a környező települések lakóit. A kézművesek céhekbe tömörültek; működésüket a fölbirtokos, később az uralkodó által hitelesített privilégium engedélyezte. A legkorábbi kiváltságlevelet 1633-ban a varga céh kapta. A 18. század végén már hét céh működött Egerszegen. Legnépesebbek a ruházati iparosok céhei