Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

ZALAEGERSZEG A város lakóinak többsége a Göcseji Falumúzeum­ban bemutatott használati eszközök, berendezési tár­gyak között élte mindennapjait. A füstöskonyhás háza­kat fából emelték, zsúpszalmával fedték, szorosan egy­más mellé építették, ezért gyakran pusztítottak tűzvé­szek. 1756-ban, 1790-ben, 1805-ben, 1822-ben is a „vörös kakas" áldozata lett a település nagy része. A hozott rendszabások ellenére Egerszeg 1826-ban, két egymást követő tűzesetben ismét leégett. így számolt be erről 1826. július 19-én Deák Ferenc Vörösmarty Mihálynak: ,,E' holnap' 18-án ZEgerszegen gyújtogatok által dél előtti 11 órakor nagy tüz táma­dott; 130 ház égett el, 's minthogy a Lakósok nagyob­bára mezei gazdák, minden gazdaságbéli épületek ezenkívül oda lettek. A ' dühösködő föl szél lehetetlenné tette a' házakban lévő ingó vagyonok' megmentését, mert két óra alatt már az egész várost elbontotta tűzzel, a' lakósok pedig a' mezzőn voltak. -A' Várme­gyének két házát, mellyeknek szomszédjaik porrá let­tek, egyedül a' rabok vigyázása és szorgalmatossága mentette meg, ezen kivül a' le égett házak között lévő némelly cserép zsindelyes házak maradtak épségben, de a' Templom is, noha teteje cseréppel, tornyai bágyoggal valónak fedve, egészen el égett". Ekkor pusztult el az első ábrázoláson még látható ­egykor a mai Zrínyi gimnázium környékén álló ­Nepomuki Szent János kápolna is. A felújítás után kap­ta a nagytemplom az eredetinél egyszerűbb, kúp alakú tornyát. A tűzvésztől való félelem miatt nagy tisztelet övezte a városban Szent Flóriánt, a tűzoltók védőszent­jét. Alakját nemcsak szép szoborral tisztelték meg, de ő szerepelt a fazekasok céhzászlaján, s Mária Magdol­na mellett a város zászlaját is az ő képe díszítette. A zalaegerszegi vármegyeházán politizáló szabad­elvű nemesség már a 18. század végén, de különösen a reformkorban, - mozgalmai, reformkezdeményezései révén - országos hímevet szerzett a városnak. Itt ta­gadta meg és nyilvánította törvénytelennek 1797-ben a közgyűlés a nemesi felkelés összehívását. Ide címezte a már említett Spissich János és Somssich Lázár - az 1790-9l-es országgyűlés két zalai követe - az első ma­gyar nyelvű követjelentést, itt született 1807-ben az anyanyelvű közigazgatást elősegítő Tiszti szótár, s itt kezdeményezte Kisfaludy Sándor a balatonfüredi szín­ház megépítését. Az 1820-as években e helyen kezdte politika pálya­futását Csány László és Deák Ferenc. Tevékenységük nyomán a zalai nemesség aktívan bekapcsolódott a polgári átalakulásért és a nemzeti megújulásért folyta­tott harcba. Deák Ferenc több alkalommal is a várme­gye követe volt a pozsonyi diétán, ahol a liberális el­lenzék egyik programadó vezéralakjává vált. Mindketten részt vállaltak a védegyleti mozgalom Fiatal pár reformkori viseletben (részlet a kiállításból) zalai szervezésében. Munkájuk eredményéről így szá­molt be az Életképek tudósítója 1845-ben: „ Tánczvigalom volt s Zala hölgyei mégis szégyenlettek volna másban, mint Zalában készült szerény kartonru­hában megjelenni. ...Zala székvárosának tánczteremét a külföld fényczikkei többé nem homályosítandják, s Zala dicső hölgyeinek honszerető kebleiket idegen di­vatkelmék utáni vágy nem fertőzteti meg. S e nemes részvét a hazai műipar iránt nemcsak táncz­vigalmainkban mutatkozik, hanem annyira terjedett már, miszerint hölgyeink tisztelgéseknél s nagyobb tár­salgási körökben a legszebb, legillendőbb ruhának a szerény honi szövetet tekintik". A kiállításon a várme­gyeháza kapujának fotónagyítása előtt álló ifjú hölgy és kísérője rekonstruált reformkori ruhájukban talán valamelyik bálba indulnak... Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Deák és Csány miniszterként szolgáltak, zalai híveik többsége pedig fegyverrel, katonaként segítette a „ha­za és haladás" ügyét. Nem véletlen, hogy a két első vi­lági köztéri szobrot nekik állították Zalaegerszegen. Vay Miklós Deák szobra 1879-ben készült el, Csány László emlékművét Istók János alkotta, s 1931-ben avatták fel. Az 1826-os tűzvész után a város megbízásából Póka Antal vármegyei földmérő felmérte a károkat, s a tuda­tos várostervezés első jeleként térképen jelölte ki a nyi­tandó új utcák nyomvonalát. A központban és a fő utak mentén megtiltották a fából és szalmából történő, ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom