Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László: Zalavár a királyi vármegye központja

VÁNDOR LÁSZLÓ utaló jelek. A frank hűbéres uralkodó osztály és az egyházi hatalom képviselői, továbbá a hozzájuk kötődő szolgálónépek elmenekültek. A frissen, alig pár évtizede felvett kereszténység pedig a kevés ittmaradottról gyorsan lekopott. Jelenlegi ismereteink alapján úgy véljük, hogy a magyarok a 10. század első felében még nem szállták meg a mai Zala megye erdő borította, dombokkal és mocsaras völgyekkel tagolt területét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy őseink nem létesítettek őrtelepeket a számukra stratégiai szempontból fontos pontokon. A magyarság leletanyaga a 10. század első feléből a Délnyugat-Dunántúlon csak a Balaton nyugati végéig ismeretes. Jelenlétük Zalavárhoz legközelebb Vörs térségében mutatható ki. Itt, azon túl, hogy egy csoportban találjuk a korai magyar helyneveket - Örs (ma Vörs), Berény (ma Balatonberény), Besenyő (ma Balatonszentgyörgy stb.) - előkerültek temetőik is. A Balaton körüli térséget a magyar törzsszövetség harmadik méltósága, a horka törzse szállta meg. Bulcsú horka Nyugat Európába és a Balkánra is vezetett hadjáratokat. Erre szállásterületének elhelyezkedése biztosított számára lehetőséget. Bulcsú törzsének hatalma az augsburgi csatában elszenvedett vereség és a törzsfő halála következtében alaposan meggyengült. Ezt használták ki az Árpádok, akik ekkor terjesztették ki uralmukat a Dél-Dunántúlra. így került a Balaton déli partja, a mai Somogy megye - az Árpádok közé tartozó - Koppány uralma alá. A Zala mocsárvilágában, a szigeteken és a part mellett lévő települések élete - az innen előkerült tárgyi emlékek és a temetkezések alapján - a 10. század elejéig volt töretlen. Ebben az időben az itteni lakosság elhagyta falvait. A magyarság településhatára fokozatosan tolódott nyugatabbra. Ekkortól válik kimutathatóvá a honfoglaló népesség a Zala folyó völgyében (ld. zalaszentgróti temető). A településhatár a 10. század vége felé a Kanizsa és a Pölöske patak észak-dél irányú mocsaras völgye. A század második felétől a dombhátakon lévő magasabb területekre új falvak települtek. Ezek leletanyaga már a régészettudomány által Árpád-koriként meghatározott, az egész Kárpát-medencében egységesülő formavilágot tükrözi. Bizonyosnak látszik, hogy ez a nagy településtörténeti átrendeződés a katonai vereségek folytán - nyugati irányból - fenyegetővé váló veszedelem elhárítására tett intézkedések következménye. A határvédelem, a gyepű újjászervezése Taksony fejedelemsége időszakában kezdődött. Az észak-dél irányú mocsárvölgyekre támaszkodó őrvonal fokozatosan tolódott nyugati irányba. Egyelőre nem tudjuk bizonyosan, hogy a fenti folyamat, melyet a kisebb lakott helyeken régészetileg jól meg tudtunk figyelni, hogyan zajlott Mosaburgban. A sűrűn belakott sziget eddig feltárt részein egyértelműen nem tudjuk meghatározni a változást. Bizonyos azonban, hogy az egyházi élet megszűnt, a templomok a magyar államalapítás idejére romokban hevertek. A mai Zala megye területe bizonyosan az ország azon területei közé tartozik, melyeket Szent István szervezett megyévé. Ennek bizonyítékát a király 1009. évi oklevelében találjuk, ahol meghatározza a veszprémi egyházmegye kiterjedését, és bizonyos birtokokat az egyházmegyének adományoz. Az oklevél négy várat sorol fel „összes határaikkal és területükkel", azaz négy vármegyét, Veszprémet, Fehért, Kolont és Visegrádot. Kolon megye meghatározásához nagy segítséget nyújt maga az oklevél, ami az adományozott birtokok között említi Marcalfőt, amely Kolon területén van. Ezt a települést valószínűleg a mai Sümeggel lehet azonosítani, így Kolon kapcsolható a mai Zala megyéhez. Ez az 1009-ben említett Kolon megye nem volt azonos a középkori Zala megyével, annál sokkal nagyobb területet foglalt magába, a későbbi Somogy és Zala megyék együttes területét, sőt átterjedt a Dráván túlra, szlavón területekre is. Megalakítására Koppány lázadásának leverését (997) követően kerülhetett sor, amikor István birtokába vette a (későbbi) somogyi területeket. Kolon megye felbomlásának időpontja megközelítő pontossággal meghatározható. A zselic-szentjakabi monostor 1061. évi alapító levele az alapító Ottót somogyi ispánnak nevezi, s ez az adat all. század közepére helyezi Kolon feldarabolódását. További adat, hogy a zágrábi püspökség alapításakor (1091 előtt, vagy 1094-ben) Szent László király Somogyból és Zalából rendelt papokat az újonnan alapított egyházmegyéhez. Kolon vagy Zalavár? (A megyeszékhely kérdése) Zalavártól délre mintegy 15 km-re állt egykor Kolon település, melyet a történeti kutatás Kolon megye székhelyének vélt. Az itt végzett régészeti kutatások azonban ezt a feltevést nem igazolták. Kiderült, hogy ezen a területen bizonyosan nem volt semmilyen nagyobb méretű 11-13. századi erődítmény, amely a korai ispánságok központjainak jelentős részében megtalálható. Kolon feltárt területrészei semmiben sem különböznek a többi Árpád-kori falutól. Ma úgy gondoljuk, hogy ez a falu az első ispán szállásbirtoka volt. A 11. század közepe után záruló temetőjének néhány különlegesebb lelete a második vitrinben látható: pl. az ezüstből öntött nyitott végű gyűrű, melynek fő motívuma egy stilizált lombok és állatábrázolások által közrefogott emberfej, vagy egy kisgyerek sírjából 102