Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Száraz Csilla: Központok az őskorban

KÖZPONTOK AZ ŐSKORBAN Magaslati településük is ismert Csácsbozsok-Homokcsúcs lelőhelyről. A Balaton-Lasinja és rokon kultúráinak népessége egy hatalmas Dél-Németországtól Észak-Boszniáig terjedő térséget lakott. Anyagi kultúrájuk jellegzetességei a grafittól feketén csillogó edények, a nagyméretű, kettőskúpos tálak, a puttonyedények és a kis, díszített korsók, melyek a kiállítás rézkori vitrinjében is láthatók. Ékszereik közül a korong alakú, kis domborításokkal díszített aranycsüngők emelkednek ki. A fent már említett csáfordi lelet - amely szőlő-aláforgatáskor került elő - ehhez a kultúrkörhöz köthető. A kultúra házairól a kis-balatoni ásatásokon felszínre került faalapozás-nyomokból rendelkezünk ismeretekkel. Zalavár-Basaszigeten M. Virág Zsuzsa trapéz és deltoid alakú kiscsaládi házak nyomaira bukkant. Az épületek látszólagos rendezetlenség benyomását keltve, szabálytalan távolságra feküdtek egymástól, irányításuk azonban egyező volt. A középső rézkor következő szakaszában a Balaton-Lasinja kultúrát az ún. tűzdelt-barázdás díszű kerámia kultúrája váltotta fel. A népesség nevét kerámiája jellegzetes díszítéséről, a mészbetéttel kitöltött tűzdelt barázdákról kapta. E Közép-Európa felől érkező népesség jellegzetes kerámiadíszítési technikájának az előzményei már korábban kialakultak a Kárpát-medencétől északnyugatra, Morvaországban és talán Szlovákia nyugati felében is. Az új népességgel a mai régész számára is jól érzékelhető változások következtek be. A sűrű településhálózatot rendkívül ritka megtelepedés váltotta fel, ennek okát egy hirtelen klimatikus változásban kell keresni. Zala megye É-i részén az eddig ismert 13 lelőhely zöme a Válicka és a Zala völgyében helyezkedik el. Településeik többsége (BecsvölgyeBarabásszeg, Söjtör-Ürükert, Gutorfölde-Magyarós) stratégiai pontokon, magas dombtetőkön található. Ettől éppen a Zalaegerszeg területére eső három telep (Neszele-Ságod-alja-dűlő, Andráshida-Gébárti-tó, Zalabesenyő-Sziget-domb) tér el. A kultúra települései nagyrészt még feltáratlanok, így a korszak központjai között sem szerepelnek. Ebben az időben, a középső rézkor végén készülhetett a Becsvölgye-Barabásszegen előkerült díszes idol-töredék. Zalavár-Mekenyén két rézékszer társaságában egy rézöntő tégely került elő. Ezek Magyarország eddigi legkorábbi ilyen jellegű leletei. Másik jelentős lelőhelyük Bak község mellett vált ismertté, ahol vallási tevékenységgel összefüggő áldozati gödröket tártak fel. Ezekben a helyi fémműves tevékenységet bizonyító öntőtégelyek, valamint agyagpecsétlők voltak. A középső és a késő-rézkor átmeneti korszakának ma még sok nyitott kérdése van. Eddigi ismereteink alapján a Protoboleráz-Badeni kultúra idején vált először egységessé a Kárpát-medence anyagi kultúrája. Az ún. protoboleráz horizont leletei az ország egész területén előkerültek, több lelőhelyét Zala megyéből is ismerjük már (Keszthely-Fenékpuszta-Nádgazdaság, Misefa-TSZ-istállók), azonban - eddigi ismereteink szerint - a megye belső területei, elsősorban a Göcsej, a késő-rézkor legelső periódusában lakatlanok voltak. Itt a Badeni kultúra klasszikus időszakában is csak gyér megtelepedéssel számolhatunk. A kis-balatoni feltárások során ugyanakkor bebizonyosodott, hogy ez a mikrorégió gazdagabb a kultúra leleteiben. A környéken feltárt lelőhelyek alapján rövid életű, egyrétegű településeik voltak, lakóik a földfelszínre épített házakban éltek. Lakóhelyükön különböző háziipari tevékenységet (szövés-fonás, edénykészítés stb.) folytattak, falvaik körül földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Táplálékukat a vadászatokon elejtett állatok gazdagították. Edényművességük legjellegzetesebb darabjai a pontsorral és bekarcolt vonalakkal díszített tálak, magasfülű mericék, kétosztatú tálak és az ún. halbárka alakú edények. Temetkezéseik tagolt társadalmi struktúrát tükröznek. A késő-rézkort lezáró kosztoláci kultúra idejéből csak egy fenékpusztai urnasírt ismerünk a megyéből. A rézkor-bronzkor átmenetének időszaka ma még nem rekonstruálható Zala megye területén. Nem tudjuk, hogy a Badeni kultúra korszaka milyen módon érhetett véget, és kik lakták a vidéket ezután. Az első korabronzkori kultúra (Kr.e. 2500 körül), melynek leleteit Zala megye területén megtalálták, a SomogyvárVinkovci kultúra volt. E déli eredetű népesség lelőhelyeit sokáig csak a Dél-Dunántúlról (Tolna-, Baranyaés Somogy megyéből) ismertük. Az utóbbi évek kutatásainak legjelentősebb feltárása volt a börzöncei, ahol Bondár Mária a Somogyvár-Vinkovci kultúra településéhez tartozó hulladék- és agyagkitermelő gödröket tárt fel. Ezekben a kultúra jellegzetes edényeit találta meg: seprűs díszítésű, ujybenyomkodásos díszű fazekak, egyfülű bögrék, talpas tálak, az akkori háztartás szinte teljes edénykészlete. A legjelentősebb és ebből a koraszakból a mai napig unikális lelet egy négykerekű kocsi agyag modellje volt, amely elé még az igába fogott szarvasmarhák miniatűr agyag mását is megalkotta készítője. (Az első kocsi-modelleket a rézkorból ismerjük: a híres budakalászi és szigetszentmártoni lelet a Badeni kultúra idejéből valók.) A börzöncei feltáráson a két igavonó szarvasmarha mellett nagyon sok kis állatszobrocska (juh, sertés, marha, kutya) került napvilágra. Mindezek az állattartás, a fejlett közlekedés és kereskedelem bizonyítékai. Valószínűleg a kutatás hiányosságaira vezethető vissza, hogy a Zala és a Válicka közötti terület a korabronzkor e szakasza idején ma még fehér foltként jelentkezik. A megye déli felében a Somogyvár-Vinkov9