Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Száraz Csilla: Központok az őskorban

SZÁRAZ CSILLA ci kultúrához sorolhatók azonban a közelmúltban előkerült új lelőhelyek: Nagykanizsa-Inkei-sírkápolna és Muraszemenye-Aligvári-mező települési objektumai. A bronzkor következő korszakai sem problémamentesek vidékünkön. Főként azért, mert hiányoznak a leletek. A Dunántúl nagy részén a Somogyvár-Vinkovci kultúrát a kisapostagi kultúra váltotta fel. E kultúra leletei legnyugatabbra azonban csak a Kis-Balaton területéről ismertek. A középső bronzkorban a Dunántúlon domináns mészbetétes edények kultúrája leleteivel hasonlóképpen állunk. Az ezt hordozó népesség szállásterülete szintén a Kis-Balaton mocsarainál ért véget. Feltételezések szerint ettől nyugatra ezt a hatalmas területet erdőség fedte. Az időbeli hiátus után a középső bronzkor végéről ismerünk újabb, megbízhatóan datálható leleteket (Kr.e. 1400 körül), ezek a legkorábbi hsalomsíros kultúra emlékei. Nevét a népesség temetkezési szokásáról kapta. Az eltemetett gazdagabb személy, főnök sírja fölé nagy halmokat emeltek. Ilyen halomsíros temetkezést ismerünk Keszthely határából (Keszthely-Sömögyei-dűlő). A legkorábbi halomsíros korszak települését Horváth László tárta fel Esztergályhorváti határában. A bronzkor egyik legfontosabb lelőhelye a kiállításban bemutatott zalaszentiváni Kisfaludi hegy (IV. vitrin). A leletanyag a legkorábbi halomsíros kultúrától egészen a vaskorig terjedő időszakot öleli át. A korai halomsíros korszak leleteit egy, az Esztergályhorvátiban megtaláltakhoz hasonló bütyöklábas kis bögre és egy nyomottgömbös hasú, szalagfüles kis edényke képviseli. Ennek a két zalaszentiváni leletnek a párhuzamai Ausztria és Nyugat-Szlovákia területére vezetnek. A vitrinben látható szép bronzleletek (kartekercsek) a bronzkor ún. koszideri horizontjából valóak. Az ilyen típusú kincsek az egész Kárpát-medencében népektől és törzsektől függetlenül a régi, középső bronzkori és az új, halomsíros elemeket ötvöző egységes bronzművesség bizonyítékai. A halomsíros kultúra népe a Kr.e. 13. századra Magyarország nagy részét benépesítette. Igen sok lelőhelyét regisztrálták már Zala megyében, az elmúlt évek ásatásai során több falujuk részlete is napvilágra került. Gelseszigeten egy mocsaras-vizenyős terület jól védhető, szigetszerű kiemelkedésén egy nagy épületből (20x10 m) és több hulladékgödörből álló településüket tárta fel Horváth László. Hasonló, földművelő-állattartó, falusias jellegű település feltárása fejeződött be Muraszemenyén. A Kr.e. 12. században egy újabb, északról-északnyugatról származó népesség alakította át a térség anyagi kultúráját, melynek tipikus leleteit szintén megtaláljuk a Kisfaludi hegyen. A korábbi halomsíros és az azt követő urnamezős korszak között azonban nem húzhatunk éles határvonalat. Ezt a vitrinben látható petőhenyei és zalaszentmihályi urnák is bizonyítják. Ezek az edények mind a halomsíros, mind pedig a korai umamezős kultúra jegyeit magukon viselik. Az urnamezős kultúra népessége a Dunántúlt vonta fennhatóság alá, kapcsolataik a mai Ausztria felé mutatnak. Kultúrájukra a bronztárgyak - fegyverek, használati eszközök és ékszerek - nagy tömegben való előállítása és a hamvasztásos temetkezési mód általánossá válása a jellemző. A lelőhelyen előkerült kerámialeletek nagy része párhuzamba állítható jelentős alsó-ausztriai és szlovéniai lelőhelyek leletanyagával, így elmondhatjuk, hogy leleteink nagy részét a közép-duna-vidéki urnamezős kultúra anyagába sorolhatjuk (behúzott peremű, turbántekercses tálak, kúpos nyakú urnák, félgömbös tálak, bevagdalt bordadíszes nagyobb edények, síkozott peremű tálak, ujjbenyomkodásos peremű edények). A házi kerámia legkedveltebb darabja az egyszerű, hordó alakú, kihajló szájperemű fazék durván kidolgozott, seprőzött fallal, mely a zalaszentiváni anyagban is megtalálható. A telepről előkerült orsógombok általános jellemzője a jól eldolgozott felület, színük fekete, ritkábban barna. A katalógusban szereplő orsógombokat nem lehet konkrét kultúrához kötni, hisz ez a bronzkorban általánosan használt tárgy volt. Orsógombok a halomsíros kultúra telepeiről is ismertek, ugyanakkor nagyon gyakori tárgytípus az urnamezős kultúra lelőhelyein és a Hallstatt kultúra településein is. így a különféle típusok leletösszefüggés nélkül nem köthetők határozottan egyik kultúrához sem. A Kisfaludi hegyen előkerült, a vitrinben látható Ybordás bronzbalta jellegzetes késő-bronzkori darab, az ívelt élű lándzsahegy öntőformája kronológiailag szintén ide illeszthető, és a baltához hasonlóan az umamezős korszakba sorolható. A magaslati településekkel és azok építésének okaival foglalkozó Nováki Gyula a késő-bronzkori-koravaskori földvárak között vizsgálta a ZalaszentivánKisfaludi hegyen találhatót is. A felmérések alapján 3,50 ha alapterületével a késő-bronzkorban a NyugatDunántúl egyik központi települése volt. A magaslati telepek és a körülöttük csoportosuló, alacsonyabban fekvő, azonos korú nyílt telepek kapcsolatát már Patek Erzsébet is feltételezte. A Kisfaludi hegy esetében Nováki Gyulának lehet igaza, aki szerint a késő-bronzkori földvárak egy-egy kisebb körzet lakosságának állandóan lakott központjai voltak. Elgondolása szerint az alacsonyabb fekvésű, nyíltszíni telepek mezőgazdasági termékekkel látták el a földvár lakóit, ugyanakkor az itt élők ipari cikkeket kaptak és támadás esetén a várba menekülhettek. Ez egyben egy tagolt társadalmi struktúrát, alá- és fölérendeltséget feltételez. Megerősíteni 10