Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

2. Édesanyám (jobbról) és nagynéném az Apponyi utcában a harmincas évek végén 1 visszacsapó lángú kemence 2 Hosszúkás, fekvő kemence, elöl tüzelőnyílással, hátul a külön megépített kéménnyel. Gábor és Fiai Agyagáru és Cserépkályha készítők. Kitüntetve az Országos Ezredévi Kiállításon." Az udvar hosszan húzódott le a kertig, a kert pedig a Vizsla-patakig és a rétig. Ha beléptünk a kapun, a kiskapu mellett jobbra a családi ház állott, elöl a mi lakásunk, aztán a nagyapáé, aki akkor már özvegyember volt. Együtt lakott a nagynénémmel, Manci nénivel és nőtlen Gábor bátyámmal, aki szintén kályhás volt. Ezután következett a legények, segédek szállása. Akkoriban nálunk mindig dolgozott két-három segéd meg inas, s olyan ember is, aki csak napszámba járt oda agyagot készíteni. Majd utána a már emeletes műhelyépület állt, földszintjén volt a nagy agyagelőkészítő, azaz földkészítő egy csigasoros géppel, majd egy másik helyiségben a malomköves mázőrlők következtek. Ott állt még a hatalmas méretű, három tüzelőárkos retúrkemence,

1 melyben körülbelül tíz-tizenkét kályhára való csempét lehetett egyszerre kiégetni. Olyan nagy volt, hogy gyermekkoromban végig tudtam sétálni benne. Mellette pedig a nyers- és félkész áruraktár volt. Az emeletet a hosszú, nagy formázóműhely foglalta el a munkapadokkal és szárító regálokkal. A legérdekesebb volt számunkra nagyapám külön műhelye. Középen hatalmas, mintegy másfél méter átmérőjű esztergakorong állt, melynek tengelyét a kövezetbe és a mennyezetbe rögzítették. Itt készültek az egyedi esztergált kályhák. Ez olyan volt számunkra, akár egy szentély. Csak lopva mehettünk be a j átszópaj tásaimmal. Az emeletes műhely végében ott állt még a régebbi, ún. német kemence

2 nagy, külön álló kéményével. Ilyenben égettek valaha a tapolcai és a sümegi fazekasok is. Ezt azonban később lebontották, és helyére gazdasági épületek kerültek. Végül az agyaggödrök, amelyekben két, háromfajta agyag is volt. Ez volt tehát az udvar jobb oldala. Ha pedig benyitottunk a kapun, balra volt egy pince. A hűvös-párás helyen szárították a kényesebb, nagy darabokat. Körbe mindenütt virágágyak, bokrok, közben a kút, ahonnan a vizes vödröt még kampóval kellett felhúzni. Majd következett a faház, mellette a nagy oromfalas raktár. Emlékezetem szerint itt mindig több, szép felépített kályha állt, amelyek a bemutatást szolgálták. Az oromfal kívül tele volt épületkerámia díszítményékkel. Konzolokkal, palmettákkal, egyebekkel, hadd lássák az utcán járókelő emberek. Az épület után üres terület, ahol akár egy fatelepen, a fahasábok és a felvágott fa depóban álltak, bükkfa, cserfa és egyéb magas fűtőérté8