Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

SZÜLŐI HÁZ, GYERMEKÉVEK A gyermek első képeskönyve a szülők élete A megyeszékhely Zalaegerszeg 1934-ben poros kisváros volt, tisztviselők, iparosok, egy-két módosabb kereskedő és gazdálkodók lakták, kiknek házai a város szélén állottak, nagy gazdasági épületekkel, pajtákkal. A városkát minden irányban dombok ölelik, de mi ezeket csak hegyeknek mondtuk, általában észak-déli irányú vonulatok, gyönyörű erdőkkel, szőlőskertekkel és gyümölcsösökkel. A város peremét rozs- és búzatáblák övezték. Ezeken és a rétek gyalogútjain átjutva értük el a „szőlőhegyeket." Minden módosabb polgárnak, így már nagyapámnak, Németh Gábornak is volt hegyi birtoka a Becsalihegyen, ide járt ki a család vasárnaponként. A ház, ahol megláttam a napvilágot 1934. március 16-án, a gróf Apponyi Albert (ma Mártírok) utcában állt, a 23. szám alatt. Előtte az úttest ún. makadámút volt, ha nyáron ritkán egy-egy autó elhaladt, nagy porfelleg szállt utána. Ha jött az öntözőautó, szaladtunk a vízsugár szélére lábunkat áztatni. A járda és az úttest között szép sövény és fasor húzódott, ami segített megszűrni az út porát. A házunk földszintes, oromfalas, takaros kis épület volt. A kapubejárat felett óriási festett fatábla hirdette a család mesterségét: „Németh 1. Zalaegerszeg központja születésem idején (a Göcseji Múzeum tulajdona) 7