Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

ném, hogy illetékes vagyok abban, ami munkáinak technikai megvalósítását, mívességének, tudásának mértékét illeti. Ennek megítélése sok tapasztalatot kíván, s így a magam részéről csak örvendeni tudok, hogy Németh János egyike azoknak, akik nem mintába gyúrt agyagot égetnek ki, hanem hengerekből-hurkákból építve szobraikat, az agyag természetét jobban, tisztábban követik amazoknál. Ez esetben ugyanis az agyag tulajdonságaihoz jobban kell alkalmazkodni, mint a vasvázra épült, ...korlátlan lehetőségeket kínáló megmunkálás esetében. Tanára és mestere szerint Németh János a legjobb úton van arrafelé, hogy ezt a nemes építésmódot gazdagon kiaknázza. Ennyit a mívességről, az értők majd tovább elemzik szoborépítésének módját azzal az aggodalmas gonddal, amely az idősebbek kötelessége a most induló fiatal irányában. A bemutatott mázas terrakottákból friss, üde hangulat árad. Könnyű észrevenni, hogy mi teremti meg ezt a derűs légkört. Csillanóan tiszta, jól összehangolt alapszínek, világos, rajzos formálásmód és kedves humor az, ami első pillantásra népmesei légkört teremt. Maga mondotta, hogy szerette volna mézeskalácsaink derűs szépségét átmenteni feladatába. Kérdés, sikerült-e ez abban a mértékben, hogy pályamunka helyett érett mű jött volna létre? Amikor a munkákat néztem, önkéntelenül felidéződött bennem a Képzőművészeti Főiskolán eltöltött tanulóidőm. Általában hétfőn kezdettük a festést s vagy egy hétig tartott munkánk, vagy kettőig, de annyi biztos, hogy az első két-három napon csupa friss, jól megfogott, élményszerű látvány bontakozott ki a vásznakon. Nem így a hét végén, vagy a következő héten: az élmény megbukott a mesterségen, s csupa agyonkínzott, kétségbeesett munka tárult elénk. Nem véletlenül mondottam el ezt - valószínűleg sokukkal közös - emlékemet. Nagyon nehéz nevelési kérdés rejlik benne, amely végeredményben azt célozná, hogy a míves módra előkészített, megmunkált felületen, mint végső szépség bontakozzék ki az élmény. Tartogatni kell tehát tudni a látomás szépségét, tudni kell a hozzávezető utat, vagy... meg kell állani az első nyers fogalmazásnál. Nos ez jutott eszembe Németh János munkáinál akkor, amikor a mézeskalácsokat említette. Ezeken ugyanis kedvesen kezdetleges formálás mód mellett bizonyos részletek aprólékos gonddal készültek, s a kettőnek, a nagy felületeknek és a bontott-játékos részeknek együttese adja a gazdag hatást, amely valóban megragadó, meseszerű, harmatos szépségű népművészet. Ezen az úton Németh János nem ment még