Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

végig, szerencsés ösztönnel megállott a nyerseségében megkapó fok­nál. Annál tehát, amit fentebb a hét elején tapasztaltunk. Ezt emelte műfajjá. Minden joga megvan hozzá - hajói csinálja, márpedig ő jól csinálta. Inkább jövendő fejlődését tartva szem előtt, nem ártott vol­na, ha egy-két munkáján tovább megy, s megkísérli a nagy formák és játékos bontásuk egyensúly-rendjét kitudni. Nagy lovának esetlen bája megkapó, lovasának peckes magakel­letése mosolyra indít. De itt is meg szeretném jegyezni, hogy a szobor nézeteit szinte egymástól függetlenül alakította. Kezdjük azon, hogy a szobor borospince bejárata fölé kerülne, az emberek többsége tehát szembe megy a szoborral s nyilván csak kevesen érdeklődnek majd annyira, hogy oldalról is megnézik a szobrot. Márpedig a lovas szo­bor elsősorban oldalnézetével hat. így tehát választását nem találom a legszerencsésebbnek. Németh János érzi ezt s megkísérli, hogy se­gítsen. Igen jó az, hogy a ló és lovas ellenkező irányba fordul, elöl­ről tehát teret nyit, nagyobb felületet teremt. Jó az is, hogy a lovas testét magasabbra húzta, hogy ne takarja a ló feje. A magasra húzással egy időben felfelé keskenyítette a mellkast, a vállak csapottak. Nem tudom, jó-e ez, hiszen nézetben, a látszattan törvényei szerint alulról nézve amúgy is felfelé keskenyedik a szobor. Ennyit a szobor mellső nézetéről. A két oldalnézet könnyebb munka volt, de itt meg olyan aránybeli különbségeket találok, amelyek nem látszanak indokoltnak (pl. a két kar nagy méretkülönbsége.) Úgy vélem hogy nem is szán­dékolt ez a méretkülönbség, inkább annak a következménye, hogy a két nézetet külön mintázta a jelölt, külön érlelte a formai, téri hatásait s közben megfeledkezett arról, hogy a két nézet egyetlen, szilárdan épült testhez tartozik. A látvány kedves bájáért megfeledkezett tehát a testről. Érzésem szerint ez is nevelési kérdés. Ismét csak régi emléke­ket idézve, emlékezem arra, hogy egyikünk rajzára, egy oldalról ké­szült a modell fejéről, az öreg mester, Rudnay Gyula 39 azt mondotta: nem jó ez kérem, mert a másik füle nincsen a helyén. A fül tudniillik, amelyik nem látszhatott a rajzon. Igen ám, de a formákat úgy kell vezetni, hogy a nem látható dolgok is a helyükre kell kerüljenek, a látható formák kényszerítő erővel úgy kell áthatoljanak a körvonalon, hogy a test túlsó felén tovahaladva a hátsó körvonalon ismét besimul­janak a látott szerkezetbe. Úgy vélem, hogy a játékosság és gyermekesen kedves formavilág miatt nem kellene mindenestől elvetni a test izületeinek ütemjátékát. 25. Vizsgamunkám, Háry János, 1958 (színes fedőmázas kerámia, 94 cm) 39 Rudnay Gyula (1878-1957) festő, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth-díjas. Budapesten, majd Münchenben Hollósy Simonnál tanult, majd Nagybányán, Rómában, Párizsban képezte magát. Alföldi festőtársaival a sajátosan magyar piktúra megteremtéséért küzdött. A bajai művésztelep alapítója, vezetője volt. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom