Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

Dolgozott nálunk volt ezredes és polgármester is a téglagyári iro­dában. Mint gyerek, szerettem a téglagyárba menni, sok érdekes em­ber volt ott. Juratovics bácsi a főgépész; Tóth bácsi, a kiadó külön embertípus, a téglagyári emberek nagy családjának elöljárója. Na­gyon izgalmas volt a szárítószínekben és a bányagödröknél kószálni. A kályhásműhelyben is elkezdődött a munka. A segédek közül ha­zajött Hart Józsi és kocsisunk, Balázs János. TANULÓÉVEK A gimnáziumban, ahova jártam, megkezdődött a tanítás. Azon­ban először nem az iskolában, mert épületében hadikórház működött. Jártunk az evangélikus gyülekezeti házba, az építők kultúrotthonába, csak nagy sokára jutottunk a volt iskolánkba. Kezdetben az osztály­főnöki és testnevelési óránk takarítással teltek. Én még nyolc osztályos gimnáziumban végeztem, a mi osztályunk volt az utolsó. Nem tartoztam a jó tanulók közé, ami nem érdekelt, arra nem tudtak rászorítani, de azt hiszem, ezekhez a tantárgyakhoz nem is volt érzékem. Ilyen volt a matematika, a fizika. Kiváló taná­runk, Sanits Géza 25 tanította. Három részre osztotta e tudományok szerint az osztályt. Voltak zsenik, nem zsenik és vaddisznók. Én a vaddisznókhoz tartoztam. Igazából ezek a tantárgyak, főleg a mate­matika keserítette meg az életemet a gimnáziumban. De voltak azért rajzórák, és volt egy igen kedves, halk szavú rajz­tanárunk, Kaposi Antal. 26 Egyszer azt mondta, hozzunk agyagot és mintázzuk meg Munkácsy Mihály 27 festményének köpülő asszonyát. Az agyagot mindenki apám műhelyéből vitte. Úgy éreztem, nagy szé­gyen lenne, ha nem tudnám elvégezni a feladatot. A szobor olyan tet­szetősre sikeredett, hogy utána nem győztem az osztálytársaimnak is megmintázni. Ekkortól kezdődött az én jegyességem az agyagszobrá­szattal. Mindent formáztam, amit láttam, főleg lovakat, kutyát, amik­kel az udvarunkban naponta találkoztam. Apám ezeket nagy büszkén mutatta a nálunk gyakorta megforduló Babos állatorvosnak. Az ál­latszobrok kedvesek voltak, bár azokat a doktor anatómiailag kifogá­solta. A figurákat lefestettem kerámiamázakkal, és kiégettük a kály­hacsempék között. Nagy volt a buzgalmam, ha nem sikerült valami 19. Vaddisznó, 1998, (agyagmázas sa­mott, 29x43 cm) 25 A Zrínyi Miklós Gimnázium fennállá­sának 100. évfordulójára kiadott Emlék­könyv (Szerk. Németh László, Zala­egerszeg 1996.) ismerteti a jeles taná­rok és tanítványok életútját. 26 Kaposi Antal ( 1908-1978) Nagykani­zsán született. A Képzőművészeti Főis­kolán Csók István és Vaszary János növendéke volt. 1931-1959 között volt a gimnázium, majd az esztergomi taní­tóképző tanára. 27 Munkácsy Mihály ( 1844-1900) a kri­tikai realizmus nagy festője. Szüleit korán elvesztette, asztalos mesterséget tanult. Első rajzleckéit Fischer békéscsa­bai festőtől vette, majd Szamossy Elek oktatta. Pesten Ligethi Antal segítette. Rövid ideig Bécsben tanult, később Münchenben, Düsseldorfban képezte magát. 1871-ben Párizsba költözött, híres mester, nagy vagyon birtokosa lett. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom