Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

fejét, kockacukorral, a tenyeréből etette. Csodálatos csődör lett belőle, de így nem tarthatták meg, ki kellett herélni. Egy napra kitűzték az istálló előtti műtétet. Mihályi állatorvos meghagyta, hogy előző nap nem szabad megetetni. Mi az unokaöcsémmel, Tibivel nagyon megsajnáltuk, és beetettük titokban lucernával. Másnap jött a doktor úr. A lovat az istálló előtt leterítették a szalmára. Gábor bátyám valahol a farkánál fogta többedmagával. Mi a ház sarkából lestük a műtétet. Szegény Rigó kínjában egy nagyot szellentett, és Gábor bátyám képe tele lett zöldes lével. Mi futottunk. Mindjárt tudták, kik a vétkesek. A csudaszép Rigót később az újra éledező bábolnai gazdaság vette meg. Ezekben az években volt még tehenünk, a tejéért, és rövid ideig egy bikánk is. Hunyadi lett a neve. Lajos bátyámék kecskét tartottak. Fontos volt a tej abban az időben. A tehenünket sokszor ki kellett hajtani a szőlőhegyi gyümölcsösbe, mert csak ott volt legelőnk. Azt párszor mi, gyerekek végeztük. A szőlőhegyen édesanyám szülei laktak egy ideig. A pengőnek lassacskán semmi értéke nem volt, elérkezett az infláció csúcsa, a cserekereskedelem lépett előtérbe. Élelmiszer, ruházati cikk és egyéb használati tárgyak jelentették az értéket. A háború utolsó évében édesapámék tulajdonába került a gazdátlanul maradt városi téglagyár,

24 házunk egyik szobájában volt a megrendelő iroda. Rengeteg ember állt néha az ajtó előtt tégla és cserép megrendelésre várva. Az építőanyagra nagy szükség volt a háború után. A téglagyárat apám lehetőségeihez mérten korszerűsítette, de nagyon sok gondot és álmatlan éjszakát okozott neki. Jól emlékszem éjszakai sétáira és hajnali utazásaira. Különösképp abban az időben, amikor alig lehetett szenet szerezni. A tatabányai bányászoknak mézet, tehenet, lisztet kellett szállítani, amiért ők szenet adtak. Sok gond közepette is, de az élet valahogy elindult, az emberek fellélegeztek. A háborúnak vége, a kérdés az volt, mi lesz ezután, az új rendben. A katonaviseltek, a menekültek szállingóztak hazafelé. A frontról hazatérő emberek vagy szakmabeliek, előfordult, útba ejtettek bennünket munkát keresve. Többeket fölfogadtunk, néhányukkal jól megjártuk. Két legénnyel többek között, akik egy tekercs szövetet vittek el, amit apám a háború utolsó hónapjában egy textilkereskedőtől kapott a munkájáért. A szövet a kemence kéményében volt elrejtve. Felfedezték, és egy reggelre csendben távoztak. 26 24 Ma az Alsóerdőn a Tungsram pálya van a helyén. 18. Később szívesen mintáztam lovakat. Lófigurám 1971-ből, Komló, (fedő- és agyagmázas kerámia, 100 cm)