Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Szűlői ház, gyermekévek

Az Apponyi utcában szinte mindenki ismerte egymást. Mellettünk Kósáék laktak, Lajos bátyám feleségének édesanyja és testvérei. Gaz­dálkodók voltak. Szemben velük Bedő Károly ék. Kari bácsi, apámék mindenkori kártyapartnere gazdálkodó volt, megjelenésében a régi középparaszt típusa, ünnepeken rámás csizmát, fehér inget, mellényt viselt. Kisgazda képviselőként így feszített nagy öntudattal a parla­mentben. Nem messze tőlünk távolabbi rokonságunk, Császárék bolt­ja, vele szemben Hollósiéké. Minden baj nélkül megfértek egymás mellett. Apám Margit húga, kinek férje Simon József műbútorasztalos volt, a későbbiekben a Rákóczi utca 15-ös házban lakott. Gyerme­keik, Erzsébet és Józsi kedves játszópajtásaim voltak. Kissé távolabb, a Csány téren Németh József kereskedése, a „Fehérképi csemege­ház" 20 állott. Az egyetlen, de jó érzékű kereskedő volt a családban. Mindenki más valamilyen iparos mesterséget folytatott. /\mikre most emlékezem, hallott történetek, szüleim, hozzá­tartozóim eleven képe, és határozott körvonalakkal bennem élő események. Hosszú téli estéken nálunk sokszor összeült a család, némelyikük a térdére ültetett, és mesélt vagy énekelt. Sokat hallot­tam a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" kezdetű dalt, de amikor a keresztanyám a „Kicsi, fehér meszelt szoba falán függő Mária kép"-et énekelte, mindig jöttek a könnyeim. Az égetések alkalmával, amikor a kemence három árkában hosszú órákon keresztül ropogott a tűz, és megvilágította az égető előterét, mindig összejöttünk beszélgetésre, énekszóra. Sokszor hangzott el a „Ha kimegyek a Doberdói harctérre" első világháborús nóta, és a tár­salgás is a háborúról folyt. Takács bácsi, a rendőr, aki nagy körgallérban, kemény, számozott csákóban rótta az utcákat, mindig betért hozzánk. Nagyon jól emlék­szem rá, mert sokszor a gallérja alá bújtatott, úgy mentünk együtt. Történt egyszer, amikor benézett égetés alkalmával, hogy nagyon sie­tős „nagydolga" lett. A nagyapám megmutatta, merre a budi. (Az is­tálló mögött egy fa árnyékszék volt.) Hát, itt történt a baleset. Elég 20 Az ún. Fehérkép a 19. században a , .,„ ,, ,., , ..... „, , , л , , , ....,, л A n r ,, , , , ,,, .. , ,, „. ., sok ido elteltevei lőtt Takács bácsi szégyenkezve, voros képpel. A Csany ter helyen állott barokk Piéta J bJ ' ^^ szobor. Róla nevezték el Fehérképi gödörbe ejtette pisztolyát a derékszíjjal együtt. Nagyapámmal sokáig utcának a mai Kossuth Lajos utcát. A , ,,,,, , , • ,», ..,, ,, , , , M , ,, , , w , . w . , ... , . piszkáltak egy kampóval, mire előkerült. Megígértek, nem beszelnek szobrot ma a Maria Magdolna plébánia- r OJ г о о templomban őrzik. róla. Nagy ász került a kezünkbe, mert ha a száját kinyitja valamelyi­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom