Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László–Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása

56 VÁNDOR LASZLO-KOVACS GYÖNGYI A feltárt jelenségek azt mutatják, hogy a várbeli épületek - amelyek többsége katonai szálláshely volt - gerendavázas, tégla- illetve tapasztott agyagfalú, nagy méretű, 10x10 m-t meghaladó felszíni építmények voltak, építésük illeszkedett a lejtős terephez (5. ábra). Padlójuk döngölt agyag volt, amelyet néha a tapasztás alatt téglaburkolat erősített, fűtésük szemeskályhákkal történt. Tetejüket - a források szerint - zsindely, cserép és szalma fedte. A szállások (barakkok) sűrűn sorakoztak egymás mellett, s bár a régészeti jelenségek nem mindig egyértelműek, mindenképpen alátámasztják az iratok zsúfoltságra utaló gyakori megjegyzéseit. Károly főherceg 1581. évi határozata - miszerint „hogyha a kvártélyok, az utcácskák és a szállások építésében nagyobb rendet tartanának és nap mint nap mindenki nem a saját tetszése szerint építkezne, akkor több hellyel rendelkezhetnének és a tűztől sem kellene olyannyira tartani" - egyúttal arra is rávilágít, hogy a várban az építkezések, különösen a katonák szállásainak felhúzása, bizony nem szigorú terv alapján folytak, hanem meglehetősen ötletszerűen. Előfordultak tűzesetek is (például 1587-ben), az épületeket így - részben a tüzek, részben más katasztrófák (földrengés, viharok stb.) nyomán - többször újjáépítették. A megújítások nyomait az ásatások során is megfigyelhettük. A vár délnyugati felében feltárt 100-200 m

2 kiterjedésű, erősen átégett, vörös omladékfoltok késői házakhoz tartoztak, ezek romjait ugyanis 6. Leégett épület (333/2000) omladéka