Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László–Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása

BAJCSAVAR RÉGÉSZETI KUTATÁSA 57 már nem takarították el - az épületek leégése így a vár elhagyásának idején történhetett. A véghely mintegy negyedszázados fennállásán belül későinek tarthatjuk a 2000-ben feltárt agyagpadlós épületet (333/2000) is, amelynek vastag téglás, paticsos omladékában (6. ábra), a kályha maradványai között, 1558-as évszámú kályhacsempe-darabok is előfordultak. A vár épületei közül rangsorban első mindenképpen a (fő)kapitányi szállás volt, helyét a vár felső teraszán, a tágas központi udvar északi szélén véltük megtalálni. Itt, a körülbelül 10 x 20 m-es területen feltárt részletek egy nagyobb, gerendavázas, tégla- és paticsfalú - részben megújított épületet rajzoltak ki. Mellette mintegy 6x3 m-es, átlagosan 100-150 cm mély, deszkákkal bélelt pince volt (199/1998), amelyből velencei illetve velencei módra készült üvegedényeknek igen sok töredéke került elő, de az épület közelében levő objektumokból is számos finom kerámiatárgy származott: például itáliai sgraffito díszes tányérok, ónmázas itáliai edények, délnémet kőcserép-poharak töredékei, valamint egyéb különleges leletek, vaspántos faládák maradványai, ritka bronzveretek stb. Az írott forrásokból ismert építési hivatalt (Bauhof) - amely a várnak ugyancsak fontos pontja volt - nem tudtuk behatárolni. Talán a vár délnyugati felében megfigyelt, leégett épületek egyike lehetett, amelyek feltárását rendkívül gazdag - függőónt, zsebnapórát, német és osztrák díszes kerámiát, textil ólomplombákat, számos érmet és egyebeket tartalmazó leletanyag kísérte. Miután a várban több száz fős őrséget kellett ellátni, a katonaság élelmezésében szerepet játszó létesítmények: az élésház, a konyha, a sütőkemencék - az iratok tanúsága szerint - igen hamar elkészültek. Régészetileg sajnos szintén nem lehetett pontosan azonosítani őket - bár bontottunk olyan leégett épületet, amelynek padlóján szenük magvakkal teli edény volt, továbbá találtunk egy félköríves, 350 cm átmérőjű, 50 cm széles téglaalapozású objektumot a vár délnyugati felében (93/1996). Biztosat ezekről nem állíthatunk, azt azonban nem zárjuk ki, hogy az utóbbi egy sütőház maradványa volt. A konyhaépület (ek) helyét az állatcsontanyag intenzitása talán kirajzolhatja majd. A sütőházakról a levéltári anyagból tudjuk, hogy újjáépítésüket 1583-ban Christoph Pemerl építési írnok indítványozta, számuk 1588-ban 9 volt, ekkor újratapasztották őket. A délkeleti bástya közelében 4x4 m-es kiterjedésű, átégett omladékfoltra (306/1999) bukkantunk. Az objektum lőporraktárként való azonosításához az omladékban talált szűk nyakú tüzes csuprok illetve azok töredékeinek nagy száma adott fogódzót. A rétegviszonyok alapján már az ásatás idején megállapítottuk, hogy a raktár, amely nagyon egyszerű, agyagtapasztású falú