Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László–Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása

52 VÁNDOR LÁSZLÓ-KOVÁCS GYÖNGYI 1500 darabot használtak fel. Egy-egy palánkvár felépítésének, majd javításainak így egész erdők eshettek a kora újkorban áldozatul. Bajcsán már a terep, a laza homokos környezet ismeretében is feltételezhető volt, hogy a várnak nem lehettek jól megépített, magas, szilárd falai. Az írásos és régészeti adatok, amelyek állandó nehézségekről, befejezetlen építkezésekről, kidőlt, omladozó, árokba becsúszó falakról, javításokról, megerősítésekről, megújításokról tanúskodtak, ezt csak megerősítették. Bajcsavárat 1578 szeptemberében kezdték építeni és november 9-én ünnepélyesen már át is adták. Giuseppe Vintani itáliai várépítész - Pálffy Géza által közzétett - 1581. évi jelentéséből azonban arra következtethetünk, hogy a vár palánkfala kitöltve még 1581-ben sem volt mindenütt készen. Az építész ekkor sürgette, hogy „a palánkot, számos helyen javítsák ki; s karókat veressenek le, majd tin. zárókarókat is, egyúttal pedig földdel tömj ék-töltsék ki [a szükséges helyeket]". 1583-ra pedig (mint Leopold Toifl tanulmányából tudjuk) a palánkok egy része már be is omlott az árokba. A következő esztendőben az öt bástya ugyan már állt, de állapotuk siralmas volt. A bajcsavári kapitányi körzet vezetője, Zrínyi György ekkortájt úgy 3. A délnyugati palánkbástya (Rajz: Tóth Zoltán és Réti Zsolt)