Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Leopold Toifl: Bajcsavár története stájer levéltári források alapján

34 LEOPOLD TOIFL munkák kezdetén [1578-ban] figyelmen kívül hagyták a jó fekvésű Murakeresztúrt, és a bajcsavári erősséget a leghaszontalanabb homokos talajra építették. Ez nem csak Károly főherceget, de a stájer tartományt is hatalmas költségekbe verte, mind az építkezés, mind a vár ellátása kapcsán. Bajcsavár veszélyes hely lett." Ennek ellenére 1588 szeptembere és novembere között Marbl építőmester nemcsak 1500 új palánkkarót veretett le, de felújíttatta a fokapu és a kút melletti bástya közötti falszakaszt is. Emellett az öt bástya fapadlózatot kapott, a bástyák közötti sérült kötögátakat (kurtinákat) vaskapcsokkal erősítették meg. A hadszertár melletti őrszobába építettek egy kályhát, a kilenc sütőkemencét pedig újratapasztották. Marbl nagyon rosszallóan nyilatkozott Malakóczy Miklós főkapitányról, aki nem volt kész együttműködni vele, és a javításokat részben szabotálta. Nem volt hajlandó például megbízni a magyar katonaságot, hogy ők vágják ki az erődítéshez szükséges palánkfát. Mégis a Marbl által irányított építési munkálatok voltak az egyetlen szakszerű javítások Bajcsavár rövid történelme során. Mindezek a jó szándékú javítások azonban szinte semmit sem értek, alig-alig segítettek. A magas talajvíz miatt az erődítésekhez használt fa továbbra is hamar elkorhadt, a (tégla)falazott bástyák újra meg újra beomlottak az árokba. Hans Friedrich von Trauttmansdorff és Wilhelm von Windischgrätz biztosok egy újabb várszemle során (1590. október 1-én) kénytelenek voltak megállapítani, hogy a vár megint régi rossz állapotába került. Ezért újra Franz Marblt bízták meg a javításokkal, ő azonban ezúttal úgy vélte, hogy „a váron minden fércelgetés hiábavaló lenne". Nikolaus Schober bajcsai hadszertárnok is kifejtette véleményét, hangsúlyozván, hogy a kút melletti bástyán egy ágyú elsütése egész biztosan annak beomlásához vezetne. Végül abban maradtak, hogy a legszükségesebb javításokat elvégzik, hogy a várőrség legalább a közelgő telet átvészelhesse. 1591-ben ismét a német gyalogok vertek le újabb palánkkarókat, valamint erősítették meg a bástyákat, és ácsok segítségével fedték be a sérült tetőket. Mindezek a javítási munkák ekkor összesen 932 rajnai forint 16 krajcár 2 pfennigbe kerültek. Minden nehézség ellenére a következő években is költöttek pénzt építési munkákra. 1592-ben a javítások 1728 rajnai forint 17 krajcár 3 pfenniget emésztettek fel. Ezt követően a stájer tartomány évente általában 250-300 forintot költött a bajcsavári javítási munkálatokra. Az utolsó adatolt kifizetés 1599. szeptember 13-án történt: ekkor Ehrenreich von Schrottenbach kapitány 50 forintot kapott Grazból „a nevezett vár szükséges javítási munkálataira".