Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Leopold Toifl: Bajcsavár története stájer levéltári források alapján

BAJCSAVAR TÖRTENETE 35 AZ ŐRSÉG Amennyire változatos Bajcsavár építéstörténete, olyannyira egyhangú volt őrségének históriája. Miként említettük, 1578. október 18-án a horvát-magyar főurat, Zrínyi György bízták meg azzal, hogy meghatározza a várőrség számát és összetételét, de a stájer tartomány fenntartotta magának a beleszólás jogát a német gyalogosok kiállításába. Kezdetben 200 huszár, 200 délszláv gyalogos (haramia) és 150 német gyalog állomásozott Baj csavaron. Miként a törökellenes végeken általános szokás volt, egy-egy könnyűlovas-kapitány 50 huszárt, egy-egy gyalogvajda 50 haramiát vezetett; a német gyalogok pedig saját kapitányuknak tartoztak közvetlen engedelmességgel. A teljes várőrség a bajcsavári főkapitány (1578-1592: Malakóczy Miklós (3. ábra), majd 1592-1600: Allya Kristóf) parancsnoksága alatt állt. Idővel azonban lényeges változások következtek be: 1579-ben 200 huszár, 300 haramia és 100 német gyalogos alkotta az őrséget, 1588-ban viszont már csak összesen 480 katona állomásozott a véghelyen, legalábbis a hivatalos előírások adatai szerint. A Baj csavaron szolgáló végváriak fő feladata a Kanizsa és a Mura közötti határszakasz katonai védelme, biztosítása volt. Ezen kívül kötelesek voltak várbeli őrszolgálatot teljesíteni, a véghelyen végzendő javítási munkákban segíteni, a környező területek bevágásában részt venni, továbbá a különféle hadianyag- és élelemszállítmányok fegyveres kíséretét biztosítani. Sajnos előfordult, hogy az őrség egyes csoportjai, nemzetiségei között a viszony nem mindig volt bajtársias. 1585. január 30-án például Michael Berger német zászlós egy vita során leszúrt egy német gyalogost, mely tettéért lefokozták, és börtönbe vetették. Egy másik halálesetet viszont balesetnek tartottak: 1586. szeptember 11-én ugyanis a haramiák éppen egy törököktől zsákmányolt lőfegyvert vizsgálgattak, amikor az véletlenül elsült, és halálosan megsebesített egy német tisztet (a szállásokért felelős ún. Füriért), aki éppen a főkapunál őrködött. Az 1584 szeptemberében és 1586 februárjában Baj csavaron tomboló pestisnek is estek végváriak áldozatul. A huszárok, haramiák és német gyalogok említett egységein belül természetesen voltak különböző rangfokozatok, amelyekkel más-más hatáskör és egyúttal fizetség járt. 1583-ban például a havi zsoldok a tisztek körében az előírások szerint következőképpen alakultak: a német gyalogos kapitány 40 forintot, egy-egy haramia-vajda és a lovaskapitányok ugyanennyit, a német zászlós (Fähnrich) 20 forintot, a strázsamester (Wachtmeister) 16 forintot, egy-egy német hadnagy (Leutnant) 12 forintot, a várbeli prédikátor szintén 12 forintot, a német őrmesterek (Feldwebel) 8 forintot,