Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl határvédelmében a 16. században

A BAJCSAVÁRIG VEZETŐ ÚT 17 3. Nicolo Angielini itáliai várépítész haditérképe a horvát-szlavón végekről, 1563-1564 délkeletre, mintegy 40 kilométerre feküdt. A stájer rendek ennek ellenére azonnal felismerték jelentőségét. Hans Ungnad, a horvát-szlavón végek főhadparancsnoka (1553-1555) Tahy kérésére a vár felépítése után a vend végekről tüstént szakállas puskákat, ólmot és lőport küldött Vízvárra. Mindezek - bár szlavóniai közvetítéssel - részben biztosan a gráci hadszertárból származtak. 1556 márciusának közepén azután egy Bécsben tartott hadikonferencia Berzence, Csurgó, Kanizsa, Szenyér, Kiskomárom és Fonyód mellett már komolyan számolt Vízvár 35 fős őrségével is, amelynek zsoldja egy esztendőre 1260 rajnai forintra rúgott. Vízvár jelentősége a Dráva mente védelmében betöltött szerepe mellett ekkorra - egyúttal, mint az elesett Babócsa ellenvára - még jobban felértékelődött. S noha az 1556