Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl határvédelmében a 16. században

Bajcsavár elődje: a Dráva-parti Vízvár Az 1550-es évek közepére a dél-dunántúli török veszéllyel egyre jobban szembesülő összes érintett (a bécsi hadvezetés, a magyar és a stájer rendek, ill. a környékbeli birtokosok) fokozatos együttműködésének köszönhetően Szigetvár vonalában és hátországában már kezdett formálódni egy határvédelmi övezet. Ennek kiépítését elősegítette, hogy az 1547. évi Habsburgoszmán békekötést követően 1555 nyaráig - Szlavóniával ellentétben komolyabb támadás nem érte a dél-dunántúli végeket, így Tahy Ferenc szigetvári főkapitány (1550-1553) Nádasdy Tamás dunántúli kerületi generálissal (1548-1552) (2. ábra) együttműködve eredményes munkát végezhettek. Tahy különösen érdekelt volt a Dráva menti területek védelmében, hiszen a törökök 1552. évi szlavóniai előrenyomulása miatt elvesztette Kőrös megyei családi várai túlnyomó részét, köztük a Szentgyörgyvár és Verőce között, Babócsával szemben fekvő Gorbonokon álló várkastélyt is. Ezzel a verőcei és a szomszédos török várak katonasága számára a Dráva mentén megnyílt az út Szlavónia és a Muraköz, a folyón átkelve és Babócsa várát elkerülve Somogy és Zala megye, mindezeken keresztül pedig Stájerország portyázására. Tahy a veszélyessé váló helyzet elhárítására 1555 nyara előtt Berzence és Babócsa között saját költségén egy palánkvárat épített, Barcs és Légrád között ugyanis ekkor egyetlen vár sem őrizte közvetlenül a Dráva partját. Vízvár - miként neve is beszédesen jelezte - a Dráva folyó északi árterének egyik szigetén épült fel; így ábrázolta a horvát-szlavón végekről 1563-1564 fordulóján Nicolo Angielini itáliai várépítész készítette haditérkép is (3. ábra). Az új véghely elsődleges feladata a folyó két partján a Muraköz irányában előrenyomuló török csapatok szemmel tartása és a szomszédos várak riadóztatása volt, csekély alapterülete miatt ugyanis őrsége csupán néhány tucatnyi gyalogosra rúgott. Mivel a várhoz nem tartoztak birtokok, Tahy már 1555. június 14-én azzal a kérelemmel fordult a Ciliiben összegyűlt stájer és krajnai rendekhez, vegyenek részt az újonnan épült erősség ellátásában. Néhány hónap múlva, amikor Tojgun budai pasa elfoglalta Babócsát, a magyar főúr kérése igazán aktuálissá vált. Vízvár felépítésével Tahy Ferenc Bajcsavár Dráva-parti elődjét húzta fel. Noha a teljesen új váracska későbbi utódjánál jóval kisebb volt és magánkezdeményezésből készült, s csupán a főúr szorgalmazására kapott utóbb stájer támogatást, mindez tökéletesen megfelelt az 1550-es évek még képlékeny, dél-dunántúli katonai viszonyainak, a formálódóban lévő határvédelemnek és annak a körülménynek, hogy az új vár a Muraköztől még 2. Nádasdy Tamás nádor képmása, olajfestmény. 16. század utolsó negyede