Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl határvédelmében a 16. században

A BAJCSAVARIG VEZETŐ UT 15 növekedett jelentősen. Ez azonban teljességgel érthető, hiszen az elesett várakat Szigetvár, Kapos(új)vár, Dombóvár, északabbra pedig Somogyvár és Lak, továbbá a hátországukban fekvő kisebb-nagyobb erődített helyek (egykori kis várak, várkastélyok és kolostorok) egy bő évtizedre hamarosan még pótolni tudták. Sokkal kedvezőtlenebb volt ezzel szemben a helyzet a Drávától délre, ahol 1543-ban elesett Valpó, majd a következő esztendőben Pakrac, Fejérkő, sőt Nádasdy Tamás szlavóniai vára, Velika is, amely már éppen Kanizsa vonalában, bár attól mintegy 120 kilométernyire délre feküdt. 1552-ben azután elveszett Verőce, Csázma, Dombró (Dubrava), sőt a Sziszek előterében fekvő Usztilónya is. Mindezek következtében Szlavóniában a frontvonal ekkor már Babócsától délnyugati irányban Sziszek felé húzódott, ami a Dél-Dunántúl számára is állandó, komoly veszélyhelyzetet teremtett. A stájer rendek szerepvállalása tehát a Drávától délre fekvő, gyorsabban elvesző és védelmük szempontjából emiatt fontosabb szlavóniai területeken érthetően már az 1540-es években jóval jelentősebb volt, mint a DélDunántúlon. Szinte évről évre növekedő tekintélyes anyagi-katonai támogatásuk azután alapvető szerepet játszott a szlavón főkapitányság 1550-es évek végi kialakulásában és irányításának ellenőrzésében. A Drávától északra ugyanekkor csak a Pécs helyébe lépő és őrségének egy részét is átvevő kulcsvár, Szigetvár ellátásában vállaltak szerepet; de továbbra is pusztán kiegészítő jelleggel. Az 1550-es évek közepére fokozatosan kiépülő erődítmény mintegy 700-800 főnyi katonaságából a rendek ez időben csak egy töredéket (maximum mintegy 150 főt) fizettek, a többi végvárit I. Ferdinánd uralkodói jövedelmeiből, a magyar rendek hadiadójából és a váruradalom bevételeiből tartották el. Német gyalogos vagy lovas katonaság - Pécshez hasonlóan Szigetváron sem szolgált, a német tüzérek, sáncmunkások, valamint a hadszertárnok és az élésmester közül viszont többen a stájer tartományból érkeztek. A vár fennmaradt számadáskönyvei szerint pedig Szigetvár kapitányai - uralkodói utasításaiknak megfelelően - állandó követeik révén tartották a kapcsolatot Bécs és Pozsony mellett a gráci rendekkel és a szlavón főkapitányokkal is. Mindeközben Pettau városa továbbra is közvetítette a fejlett stájer vasipar termékeit Szigetvárra. 1555 nyarán például a vár bástyáinak befedéséhez hoztak 16.000 darab vasszeget, és vásároltak néhány ízben több mázsa fenyőgyantát. Bár emellett kisebb mennyiségben továbbra is érkeztek hadianyagok és különféle szerszámok Grácból, ebben az időben a nagyobb fegyverszállítmányokat (ágyúkat, kézi lőfegyvereket és lőport) a bécsi hadszertár vezetője, Bernhard Hamerle küldte Szigetvárra.