Utcák, terek, emberek. Zalaegerszeg régi képeken (Zalaegerszeg, 2001)

2. Zalaegerszeg látképe nyugatról 1826 előtt. földesurainak nevét is. A 15- századtól a veszprémi, 1778-tól a szombathelyi püspök birtoka. Annak is nyoma maradt, hogy Dózsa háborúja után egy évtizeddel 129 jobbágyot írtak össze, s nemcsak létszámuk, hanem nevük is fennmaradt. Családjukkal együtt legkevesebb 500 lakost jelentettek, vagyis a jelentősebb települések sorába tartozott. Az 1540-es években, védelemül a török ellen, a várost megerősítették, a mai Deák tér és a bíróság épülete helyén a püspök kúriáját földbástyás, fatornyos várrá építették át. Ennek jelentősége 1600, Kanizsa elfoglalása után nőtt meg, amikor a kis zalai végvárak központja, a vicegenerális székhelye lett. Noha a török pusztításától sokat szenvedett, csak 1664-ben foglalták el, akkor is rövid időre. A gyúlékony anyagú erősség többször is leégett, lakóit nem egyszer pusztította a dögvész, ahogy a pestist akkoriban nevezték. Kanizsa visszafoglalása (1690) után a végvári rendszer szerepét vesztette. A veszprémi püspök visszakapta birtokait, a katonák egy része földművelő, szőlőművelő polgárként letelepedett. 1710 után egyre többször itt tartották a vármegye gyűléseit. A Balatonfüredtől Csáktornyáig elnyúló Zala megyének nagyjából a közepén feküdt annak ellenére, hogy határa szinte érintkezett Vas megyével. (Egervár csak 1950 óta tartozik Zalához.) 1722-ben a vármegyéket kötelezték, hogy a közgyűlések tartására, a hivatalok, az irattár elhelyezésére és a rabok őrzésére alkalmas székházat építsenek. A zalai 1732-ben készült el. Zalaegerszeg ezáltal lett megyeszékhely. A mértéktartó, szép épületet többször is bővítették, 1995-ben gondosan helyreállították. Több, mint egy évszázada az igazságszolgáltatás otthona. A megyeszékhellyé válás előmozdította a vendéglátás, a kézműipar fejlődését. A hivatalnokok letelepedése sürgette a lakásépítést. A század közepére újabb céhek alakultak, kinyitottak az első boltok. 1750-ben megkezdték az új plébániatemplom, hamarosan az ólai temetőkápolna és a Kálvária építését. 1765-ben szállást, kvártélyházat emeltek a katonaság tisztjei számára. (Többször bővítve 1872 után megyeháza lett, ma levéltár, irodaház a Széchenyi téren.) 1748-ban 303 házban 1135 főt írtak össze, II. József népszámlálása Egerszegen 2881, a mai területen 6366 lakost vett jegyzékbe. 1770-ben 110 iparos családfő 24 különféle mesterséget gyakorolt, legtöbben a ruházati cikkek előállításával foglalkoztak. A város az itt tartott megyegyűlések révén vált ismertté a magyar közéletben. Alig történt itt világra szóló dolog, de a reformkor nem egy vezéreszméje innét szárnyalt fel. A régi megyeház terén, a sötétlombú platánok alatt manapság nyugdíjasok sütkéreznek, esténként szerelmesek húzódnak egymás mellé a padokon. 180-200 esztendeje a színházépítő költő-patrióta, Kisfaludy Sándor; a régi szövegeket és dallamokat gyűjtő Pálóczi Horváth Ádám; alkalmanként a lázadó lelkű gróf, Festetics György sietett itt az emeleti szálába érvelni, a biztatóbb jövőért voksolni. Pár évvel később két fiatal politikus-jóbarát lépett a nyomukba: Csány László és Deák Ferenc. Dehogy sejtették, hogy Csány majd a szabadságharc legöregebb minisztereként a bukás után mártírhalállal tesz pontot derék életére. Deák sem tudta még, hogy nevéhez majd a haza bölcse jelző társul, s hogy ő lesz a kiegyezés létrehozója. Szobra ma a tér közepén magasodik. Maga Egerszeg azonban, noha nyomdája, patikája, ispotálya is nyílt, csak lassan mozdult előre. Jellemző, hogy az 1800 - 1870 közti évtizedekből egyetlen középület sem maradt ránk. A kereskedő-réteg némi erősödését jelzi, hogy a szabadságharc évtizedében elkészült az első zsinagóga. (1904 után mozivá alakították, 1945 tavaszán leégett.) Fényes Elek 1851-ben megjelent, országismertető „Geographiai szótára" ezt írja a városról: „... magyar város Zala vmegyében, s fő helye e megyének, saját postahivatallal, a Zala vize mellett, Budától 24 mfdnyire, kies, termékeny vidéken. Hajdan híres város volt, s kőfallal volt bekerítve; mostan pedig ékességére szolgálnak a roppant vármegyeház, a kath. kéttornyú templom. Lakja 4000 lakos, kik 500 hébert kivéve katholikusok, s főleg gazdászatból, aztán mesterségekből táplálják magukat. Tágas határának egy része homokos ugyan, de termékeny; szőlőhegye jó asztali bort ad; nagy 1