Utcák, terek, emberek. Zalaegerszeg régi képeken (Zalaegerszeg, 2001)

3- A Napkeletben 1857-ben megjelent látkép. erdeje pedig főleg tölgyes. Van itt synagóga, kórház, gyógyszertár, és 9 országos vásárt tart. Bírja a szombathelyi püspök." Mivel az épületek többsége még fából épült, legtöbbjüket szalmával, jobb esetben fazsindellyel fedték, gyakorta lobbantak fel a tűzvészek. A legnagyobb pusztítást 1826-ban okozta, még a templom toronysisakja is leégett. Egyre szigorúbb építési szabályokat hoztak törvénybe, 1839-ben elrendelték a faépítés tilalmát is. Ennek ellenére 1900-ban még 163 faházat írtak össze, nád- vagy szalmatető fedett 380, fazsindely 223 épületet. (A később csatolt települések nélkül számítva.) Késleltette a város fejlődését, hogy a területi, igazgatási rendszer átszervezése során 1872-ben nagyközséggé alakult, ezzel a járási főszolgabíró hatókörébe került, hosszabb ideig a vasút is elkerülte. A Sopron-Nagykanizsa vonal legközelebbi megállója Zalaszentivánon volt. Nem a maradisággal, piacféltéssel többször is megvádolt csizmadiák kérésére történt így, hiszen Széchenyi István 1847-es vasútépítési terveiben is nagyjából ez a megoldás szerepelt. Ennek domborzati, gazdasági okai voltak. Az ambiciózus, később polgármesterré választott Kovács Károly ügyvéd vezette mozgalom elérte, hogy Egerszeget 1885-ben rendezett tanácsú várossá nyilvánították. Ettől S