Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 6. A Kurta majori iskola

a tél beálltával, amikor már nem lehetett mezítláb járni, nem is tudtak iskolába menni. Emiatt gyakran kellett osztályt ismételniük, s az elemi iskola 6 osztályát csak kevesen tudták elvégezni. Az iskolába járást segítendő, a majori szülők Salomvár község vezetőivel együtt kezdeményezték alsó tagozatos iskola létesítését Kurta majorban. Mivel volt megfelelő épület, az akkori oktatásügyi hatóságok engedélyezték az iskola beindítását és biztosították a működési kiadásokat. A tantermet a kastély egyik tágas szobájában alakították ki, s ugyancsak ott volt a mindenkori tanító szolgálati lakása is. A tanterem berendezését helyben kellett előállítani. A költségek fedezetére a majori fiatalok színdarabot tanultak, s az előadások bevételét fordították e célra. Felhasználták a kastélyban maradt szekrényeket, asztalokat is. így sikerült a tantermet berendezni, az állami hatóság pedig kinevezte az első tanítónőt Buday Angéla személyében. Ünnepélyes külsőségek között 1946. szeptember elején nyílt meg az iskola egyházi áldással és párttitkári szónoklattal. Az 1^-. osztályos gyerekek jártak ide. Most már télen is el tudtak menni iskolába. A létszám az évek során 18 és 23 között volt. Állami népiskolaként működött, kapcsolata a salomvári iskolával csak annyi, hogy onnan kaptak tankönyveket, nyomtatványokat. Szemléltető eszköz alig volt: egy-két térkép, földgömb, fali kép. 1948-ban csatolták az államosított salomvári központi iskolához tagiskolaként. Ettől kezdve javult az iskola felszereltsége, de a lakosság fogyott a majorból, így előrelátható volt, hogy az iskola nem lesz hosszú életű. Buday Angéla 1949. augusztus 31-ig tanított a Kurta majori iskolában. Helyére az éppen hadifogságból hazatért fiatalembert, Koller Józsefet nevezték ki. О még egy tanévet sem húzott ki ott, mert 1950. március 28-án Lóth Imrét büntetésből a kurtái iskolába helyezték. Ő sem maradt ott sokáig: 1950. augusztus 11-én a bárszentmiháylfai iskolába helyezték, az ott tanító Soós Györgynét pedig Kurtába. Egy év múlva ő is kérte áthelyezését nagyobb településre. így került a kurtái iskolába az első tanítónő idős, mozgássérült édesanyja, Buday Gézáné. A tanulók számának rohamos csökkenése miatt az iskolát 1952 nyarán meg kellett szüntetni. Az iskola működése idején a felső tagozatos tanulók a salomvári iskolába jártak. A kurtái szegényes körülmények, a gyakori tanítóváltozás ellenére is akadtak köztük, akik a felső tagozatban is kitűnő tanulók maradtak. Továbbtanultak középiskolában: egy leány tanítóképzőt végzett, egy másik a gimnáziumi érettségi után egyetemre ment és fogorvos lett. Az ötvenes évek elején az ipari fejlesztések következményeként 70