Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 7. Iskola Eredeifaluban

Kurta majorból is sok család a városba költözött. Mások, akik jobban kötődtek lakóhelyükhöz, Salomváron vettek házat vagy házhelyet és arra építkeztek. A lakosság, így a tanköteles gyerekek száma is állandóan csökkent, 1952-ben ezért kellett az iskolát megszüntetni. A még ott élő néhány alsó tagozatos gyerek újra a salomvári iskolába járt. Az iskola betöltötte feladatát: 6 évig szolgálta a legelmaradottabb népréteg, a volt cselédség gyermekeinek felzárkóztatását. Pár év múlva a major teljesen kiürült, a termelőszövetkezet tulajdonába került. 3 évtizedes vegetálás után most egy osztrák tulajdonú KFT szorgoskodik ott a virágzó mezőgazdaság újjáélesztésén.

104 7. Iskola Erdeifaluban Az Eitner uradalom távolabb fekvő majorja Erdeifalu volt. Salomvártól délre, mintegy 6 km távolságra, erdőkkel borított dombtetőn épült. Neve a 13-15. századi dokumentumokban Salomvárral egyenrangú településként szerepel, a török hódoltság idején azonban teljesen elpusztult. Az uradalom a 19. században építtette föl a majort. Tehát ma már csak a neve Erdeifalu, a település jellege azonban major. Itt 18 család élt és dolgozott az Eitner uradalom földjein. A munkát a majorgazda irányította, aki az uraságnak tartozott felelősséggel. 1940-ig az uraság csak néha-néha lovagolt vagy kocsikázott ki oda. Idősebb Eitner Sándor halála után a fiai megosztoztak, Erdeifalu az Ákos uraságnak jutott, ezért a 40-es évek elején odaköltözött. A major környékén volt egy-két erdészház meg puszta, ahol egy-egy család élt és művelte a ház körüli földjeit. A majorba vezető út sáros, ősztől tavaszig szinte járhatatlan volt. Kustánszeg közelebb van a településhez, mint Salomvár, ezért a boltba, később az autóbuszra is oda jártak az emberek. A gyermekáldás itt is bőséges volt, a szegénység, elmaradottság még nagyobb, mint Kurtában. A szerencsétlen gyerekek a 40-es évek közepéig Salomvárra jártak iskolába gyalog, úttalan utakon az erdőkön át. Mivel délután is volt tanítás, késő este értek haza gyakran esőben, hóban, de mindig hiányos öltözetben. Az iskolában követelni nem lehetett tőlük, hiszen fáradtak voltak, mire odaértek, este pedig még fáradtabban értek haza. 1944-től egyre többen jártak Kustánszegre iskolába, mert az valamivel közelebb van, mint Salomvár, de az az út is nagyon fárasztó volt. Érthető, hogy a háború után a gyermekes szülők és a község vezetői is mindent megmozgattak, hogy Erdeifaluban is létesüljön iskola és a gyerekek helyben tanulhassanak. Iskolaalapítási fáradozásuk eredményre vezetett, a hatóságok engedélyezték az állami iskola megnyitását, a fenntartási költségeket biztosították. 71