Varga Gézáné: Fejezetek Muraszemenye történetéből (Zalaegerszeg, 2000)
A szemenyei ferences kolostor
megújítására évenkint 1 márkát és zsírra évenkint 1 márkát. Ezeket a juhti közgyűlésen elfogadta. A kolostort a pécsi őrséghez csatolták, mint azt az 1316-iki jegyzék mutatja. Mint látjuk, 1248-ban még nem kaptak ingatlant a ferencz rendűek, hanem csupán élelmezésükhöz és ruházatukhoz szükséges dolgokat. De az alapítónak másodunokaöccse, Miklós bán, akitől a Bánffy név ered, már keveselte az évi alamizsnát és megnagyobbította a kolostort, (talán az egyházat is) 1355-ben jó csomó állandó jövedelmi forrást ajándékozott nekik. Adott egy szőlőt a szemenyei hegyen, egy rétet a kolostortól délre egész a Maláka patakig, odaadta a Maláka patak halászati jogát egész a Muráig. Adott még egy darab belső telket a kolostor körül úgy, hogy oda minden urasági tehertől ment jobbágyok költözhettek, s a kolostornak évenkint anynyit kellett fizetniük, amennyit a többi szemenyeiek a földesúrnak, s végül a kolostor közelében levő malmot is nekik adta. Ily hatalmas pártfogói lévén a szemenyei kolostornak, nem csoda, ha több ízben, nevezetesen 1351-ben, 1469-ben és 1502-ben itt tartották a mariánusok közgyűlését. Az 1502. április 24-én tartott közgyűlés különösen emlékezetes volt, mert a generálistól kiküldött két olasz biztos, Ceva Bernardin és Horia Miklós is részt vett rajt. Mennyire szerették és becsülték a vidéken a szemenyei barátokat, mutatja a veszprémi káptalannak pere a rigyác-vidéki tizedekért. 1503. február 23-án, az apostoli követ törvényszéke különösen a szemenyei guardiánnak parancsolja meg, hogy bírja rá a rigyác-vidéki lakosokat a tized fizetésre. 1505. december 7-én pedig ugyancsak a veszprémi káptalan meg akarja idéztetni a szemenyei guardiánt, Ambrus atyát, továbbá a szemenyei, szentmargiti és szentadorjáni plébánosokat, mert a tized nem fizetése miatt kihirdetett egyházi tilalmat nem tartották meg, és így e bírói intézkedésnek semmi hatása nem volt. Két év múlva azonban Miklós szemenyei guardian és Kebelyei István szemenyei ferencz rendű atya elmentek a lakosok érdekében egészen Budára és ott kibékítették őket a veszprémi káptalannal. A nagy összeütközés bizonyára onnan eredt, hogy Szemenye és környéke eredetileg a zágrábi püspökséghez tartozott és így oda fizetett csak valami csere után jutott a veszprémi káptalan e tizedekhez. Az idők jele, hogy a 16. század elején az 1355-ben adott ingatlanok egy része, bizonyára az uradalmi tiszttartók erőszakoskodásai miatt már megint a Bánffy család kezén volt. Csak 1508-ban Bánnfy János, a későbbi nádor és testvére Ferencz és Jakab adták vissza azokat. 1521-ben a keresztény felebaráti szeretet által a szemenyei egyház szép képhez jutott. Szemenyei Miklós pécsi őrnek mostoha testvérét Gerencsér Ambrus alsólendvai lakost, Márkus Mihály és Miklós ugyancsak alsólendvai lakosok meggyilkolták. Testvérei és barátai mind bosszút akartak ezért állni, de Szemenyei Miklós annyira beszélt nekik Jézus Krisztus szenvedéseiről és 22
