Varga Gézáné: Fejezetek Muraszemenye történetéből (Zalaegerszeg, 2000)

A szemenyei ferences kolostor

példájáról, hogy megengedtek nekik oly kikötéssel, hogy fizessenek 40 forintot. Miklós őr azonban e pénzt nem vette fel, hanem arra rendelte, hogy abból csináljanak szép nagy képet és azt tegyék a szemenyei ferenczrendüek egyházának nagyoltára fölé. 1531-ben a szemenyei guardian elmehetett a fejérvári gyűlésre, mert az ura Bánffy János nagy híve volt János királynak és el is ment. Az 1533-iki közgyűlés Terdi Bonaventurát rendelte ide guardiánnak, Zrínyi Pétert pedig hitszónoknak. Terdi Bonaventura két hét alatt megérkezett Szemenyére és átvette hivatalát. Május 11-én volt a közgyűlés és ő május 25-én már Szemenyén vett meg egy rétet 3 forintért a kolostor részére Márton Gáltól. A vételről szóló szerződést Bekcsényi Bálint szemenyei iskolamester irta meg elég gyarló latinsággal és tanúként ott volt Tamás testvér a sekrestyés is. Érdekes a két Bánffy özvegyének bánásmódja az 1535-37. években a szemenyei kolostorral szemben. Még Bánffy Antal életében az egyik polgár a szemenyei kolostorra hagyta 20 forint értékű szőllőjét. 1535-ben azonban ennek özvegye Dersfy Potentiana vissza akarta azt venni és vissza is vette, de azután mégis visszabocsátotta oly kikötéssel, hogy ha el akarják a ferenczrendüek adni, akkor kötelesek a férje unokaöccsét, Bánffy Lászlót, vagy annak örököseit megkérdezni s azoknak joguk van 20 forintért a szőlőt magukhoz váltani. Ellenben Bánffy Jánosnak, a nádornak özvegye, Ormósdi Székely Margit 1537-ben július 7-én Nemti (most Lenti) kastélyában írt levelében arra kérte a szemenyei ferenczrendüeket, hogy mondják el minden pénteken a Krisztus szenvedéséről szóló misét, a Boldogságos-Szűz fájdalmához, a magyarországi Szent-Benedekhez és Andráshoz, a 14 segítő szenthez intézett könyörgésekkel együtt, továbbá minden szombaton mondják el a Nagy-Boldogasszonyról szóló misét Szent-Antalhoz, Szent-Miklóshoz, Szent-Fábiánhoz és Sebestyénhez intézett és a bűnök megbocsátásáért esdő imádságokkal együtt, ő viszont átengedik nekik a páka - (most Bánok) szentgyörgyi udvarházhoz tartozó bortizedet, kikötve ő is fiának Istvánnak hozzájárulását is. Az egyik tehát mindent visszavenne, a másik őket minden gondtól megmentené és még nagyobb ájtatosságra ösztönözné. A Szemenyéhez közel eső Vörcsök-ön is kapott egy darab szőlőt e kolostor. Török Márton nevű polgár hagyta ezt neki halálos ágyán még 1536 előtt. Azonban a leánya, Dorottya, Molnár Péterné egy darabig nem adta át, míg végre 1536. július 17-én Varasdon mégis csak kiállította a levelet, hogy a szőlőt átadja. 1539-ben Terebezdi Péter pécsi őr Szemenyére érkezvén a szemenyei plébános, Hellies Márton arra kérte, hogy cseréljék ki a kolostor régi szőllőjét azzal a szőllövel, amelyet ő saját személyére megvett még pedig 23