Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)
Bondár Mária (Budapest): Rézkori és kora bronzkori kutatási problémák a Délnyugat-Dunántúlon
BONDAR Mária (HORVÁTH 1990, HORVÁTH 1991, SIMON 1987, SIMON 1990). Itt is hasonló az egyes kultúrák betelepülése, mint a megye déli felében. A Balaton-Lasinja kultúrát felszíni gyűjtésből és néhány gödörből ismerjük (SIMON 1990, 53-55). A Furchenstich kerámia kultúra idejéből Bak határában tárt fel Horváth L. András néhány gödröt (HORVÁTH L. A. 1989). A badeni kultúra korai és klasszikus időszakába négy lelőhely sorolható (SIMON 1990, 55-56). A megye régészeti feltérképezését - a kis-balatoni leletmentések és a hahóti-mikrorégió után - újabb területen, a Kerka-völgyben folytattuk. Három éve folyó munkánk eredményeként a korábbi teljesen fehér folt, a későbbi korok „gyepüje" kezd itt is lelőhelyekkel „megtelni". Terepbejáráson a Balaton-Lasinja kultúra kevés cseréppel jelzett telepmaradványait találtuk meg, amelyek egyikén (Zalabaksa-Zsidótemető) egy szondát is nyitottam. A kutatóárokban egy nagyméretű cölöplyukat tártam fel, amely minden valószínűség szerint a Kis-Balaton térségében feltárt településhez hasonló épület tetőgerendájának gödre volt. A feltárás a nyáron folytatódik. A térségben sikerült regisztrálni a Furchenstich kerámia kultúrájának telephelyét is. A késő rézkori badeni kultúra telepmaradványait nem találtuk meg, találtunk viszont a börzönceihez hasonló kora bronzkori lelőhelyet (Kissziget). A szlovéniai topográfiai munkák is hasonló eredményeket hoztak: a rézkorból a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúrának van a legtöbb lelőhelye a Mura-vidéken, megtalálták a Furchenstich kerámia kultúra telephelyeit is (ŠAVEL 1991, 27-28, Abb. 1; SAVEL 1996, 20), hiányoznak viszont a badeni kultúra lelőhelyei a területről (UO.). Ugyanilyen hiányos a kora bronzkori megtelepedés is (ŠAVEL 1991, 28, ŠAVEL 1996, 20). Hasonló a helyzet Stájerországban is (KRAMER 1996, 9), ahol még nem voltak a szlovéniai és hazai kutatásokhoz hasonló szisztematikus terepbejárások. A Kerka-völgyben - a kutatás jelenlegi állapotában - az 1 km 2-re eső lelőhely számot tekintve viszonylag kevés a lelőhely (2,8 lh/km 2 ), amely azért meglepő, mert talajtanilag, földrajzilag ugyanolyan területen dolgozunk, mint a hahóti medencében. Három éve folyó munkánk alapján a lelőhelyek kis mennyiségét már nem magyarázhatjuk a kutatottság hiányával, más okról lehet szó. A lelőhelyek ilyen megoszlásának, egyes korszakok hiányának véleményem szerint két oka lehet: 1) módszertani ok: a ritka népsűrűség és a feltételezett egykori életmód miatt extenzív terepbejárással vagy kis területű szondázással csak véletlenszerűen találhatók meg az egykori telepmaradványok. 2) természetföldrajzi, életmóddal összefüggő ok Az első okot feltételezve, modern idők néprajzi párhuzamait felhasználva - időben viszszafelé számolva - tudjuk, hogy pl. vándorló, talajváltó földművelés esetén egy-egy tanyaszerű település kb. 12 évig maradt egy helyben (épületei is ezt az igényt elégítették ki), utána továbbköltözött (RENFREW 1995, 141). Egy ember eltartásához kb. 4000 m 2 terület kellett, egy-egy földműves közösség létszáma 35-70 ember lehetett, amely 5-10 családból tevődött össze. Ha a területnagyságot beszorozzuk a feltételezett létszámmal, megállapítható, hogy 1428 hektárnyi terület kellett egy ekkora közösség eltartásához (RENFREW 1995, 143-144). Az ilyen településszerkezetben (nagy területen szétszóródott, talajváltó földművelődésre épült, rövid életű telephelyek) kényelmesen elférhetett egymás közelében egy-egy nagyobb települési centrum és a körülötte elhelyezkedő szállásszerű telephelyek sora. Ezeket a számításokat folytatva meghatározhatnánk, hogy pl. a mai Zala megye területén ideális esetben egyszerre 22
