Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Csikány Tamás (Budapest): Josip Jellačić altábornagy a magyar szabadságharcban

CSIKANY Tamás tották a faluból és menekülésre kényszerítették a magyar honvédek. A csatában mindkét fél közel ezer főt vesztett. Az osztrák főerő Pestre, a Jellačič-hadtest Kispest-Szentlőrinc térségébe vonult vissza. A magyar főerő a főváros előtt megállt, majd egy hadtestet hátrahagyva Vác-Komárom felé indult. Az itt maradt hadtest feladata az volt, hogy Windisch-Grätzcel elhitesse, hogy a főerő maradt itt. Ezt napokon keresztül sikeresen végrehajtotta. Windisch-Grätz számára csak 1213-án vált bizonyossá, hogy a magyar fősereg Komárom felé vonul. Ekkor hívott össze egy haditanácsot, melyen a további teendőket vitatták meg. Itt Jellačic a következő javaslatot tette: harmincöt zászlóaljból negyvennégy lovasszázadból és százötven lövegből létre kell hozni a „déli hadsereget", mely Kecskemét-Szabadka felé vonulva, itt egyesülve a szerb erőkkel, Debrecen vagy Nagyvárad felé tovább támadva veszélyeztetné a magyar hadászati alapot. Közben a maradék erő Pest-Komárom térségében fedezne. Ezt a kalandos tervet a haditanács nem fogadta el, további adatok szerzésére, felderítések végrehajtására intézkedett. Ezek alapján a fővezér 14-re támadást határozott el a fedező magyar hadtest ellen. E napon azonban megérkezett Bécsből Windisch-Grätz felmentéséről intézkedő levél is. Helyette főparancsnokká Weiden táborszernagyot nevezték ki. Megérkeztéig a bánnak kellett átvennie a parancsnokságot, aki azonnal leállítatott minden támadást és a csapatok összpontosítására intézkedett.

! Weiden Budára érkezve azonnal átlátta a helyzetet és rendelkezésére álló csapatokat két részre osztotta. A haderejének nagyobbik felét Komáromon keresztül Bécs fedezésére vonta vissza, míg Jellačic hadtestét megerősítve, a szintén kedvezőtlen helyzetben lévő Délvidékre rendelte. A bán ezután tizenöt zászlóaljjal, huszonhat lovas századdal és megfelelő tüzérséggel, összesen 15.000 emberrel rendelkezett. A hadtestnek a Duna jobb partján kellett levonulnia Szlavóniába, majd a Bánságba és egyesülnie az ott lévő szerb és horvát erőkkel. A hadtest készleteit öt gőzössel és tizenegy teherszállító hajóval vitték Eszékre. A levonulást azonban Jellačic csak a magyar főváros kiürítése után kezdhette, addig Promotornál biztosított. Április 24-én, a csapatok elvonulása után - a budai vár őrsége kivételével - a hadtest katonái lerombolták a hajóhidat, felszedték a Lánchíd pallóit. Ezután a bán Adony-DunapenteleDunaföldvár-Eszék irányba elrendelte a levonulást. A déli hadsereg, melyet hivatalosan április 22-én alakítottak meg, mely parancsnokságával Jellačičot immár táborszernagyi rendfokozatban bízták meg, azt a feladatot kapta, hogy védje meg Horvátországot, tartsa szemmel Péterváradot, mentse fel az ostrom alól Temesvárt és Aradot, ezután Erdélyt foglalja vissza. E hatalmas feladatsorhoz a bán megkapta a volt erdélyi hadtestet is, mely ekkor Erdélyből, majd a Bánságból is kiszorítva Turnu-Severinben állomásozott. Ez az erő azonban egyelőre hozzáférhetetlen volt. Pedig Jellačic úgy ítélte meg, hogy erre szüksége van Horvátország északi határainak biztosításához is. Az aulikus gondolkodású bán ekkor már nyilvánvalóan saját országának érdekeit helyezte előtérbe a birodalmi célokkal szemben. A feladataira hivatkozva igyekezett elérni azt is, hogy az orosz V. hadtest ne Erdély felől támadjon, hanem Szerbián keresztül Eszékre jöjjön az ő támogatására.

14 Ezen tervei azonban nem valósultak meg, viszont feladatainak teljesítését el kellett kezdeni. A horvát határ védelmére a Pettauban állomásozó huszonkét újonc-század 15.000 emberét kívánta alkalmazni.

15 210