Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Csikány Tamás (Budapest): Josip Jellačić altábornagy a magyar szabadságharcban

Josip Jellačič altábornagy a magyar szabadságharcban való. Erre október végéig kellett várni. A táborba érkező Kossuth haditanácsot tartott és itt elhatározták Bécs megsegítését. A támadás 28-án indult és két nappal később a magyar sereg 27.000 fővel Schwechat előtt állt. Ekkorra azonban szemben a dombokon már felsorakozott Jellačič 25.000 főnyi serege, mely kihasználva tüzérségi fölényét szinte szétlőtte a magyar sereget. A jobb szárnyon ugyan Guyon Richard őrnagy vezette csapatok elfoglalták Mannswörthöt, a közép azonban megingott a tűzben, a balszárny pedig lemaradt. A gyenge kiképzettségű nemzetőr és népfelkelő csapatok menekültek, ez hátrálásra késztette a többi alakulatot is. A veszteség mindkét oldalon száz fő körül mozgott.

8 Október 31-én elesett Bécs és ezután a császári-királyi sereg most már a magyar függetlenség végleges megszüntetését tűzhette ki célul. Főparancsnokká Windisch-Grätz tábornagyot nevezték ki, az I. hadtest parancsnoka Josip Jellačič altábornagy lett. Mielőtt azonban a hadjárat megindult volna mindkettőjüknek részt kellett venni december 2-án Olmützben azon a szűk körű gyűlésen, melyen lemondatták V. Ferdinándot és helyette I. Ferenc Józsefet ültették a császári trónra. A császári fősereg támadása december közepén kezdődött. A jobbszárnyat az I. hadtest alkotta, mely a következő erőkből állt: Kempen altábornagy hadosztálya - 2 gyalog dandár Hartlieb altábornagy hadosztálya - 2 gyalog és 1 lovas dandár Hadtest tüzér tartalék - 4 üteg Összesen 11.500 fő és 54 löveg

9 A hadtest december 16-án kezdte a támadást Bruck-Parndorf irányba. A határ mentén álló magyar csapatok gyenge ellenállását leküzdve 19-én már Magyaróváron álltak a hadtest csapatai. A következő cél a Győrbe visszavonult magyar főerő csatára kényszerítése volt, de a magyar csapatok ez elől kitértek. Az üldöző dandároknak a magyar utóvédet december 28-án Bábolnánál sikerült utolérni, amikor az I. hadtest lovasdandára Ottinger vezérőrnagy vezetésével rajtaütött a magyar csapatokon. A vértesek megfutamították a magyar huszárokat és bekerítettek egy zászlóaljat, amely szinte teljesen felmorzsolódott. A hadtest Mezőörs-Kisbér-Mór irányába vonult tovább. Ez utóbbi helységnél került sor egy újabb, nagyobb ütközetre. Ezúttal a Muraközből a magyar fősereg támogatására felrendelt Perczel-hadtestet támadta meg Jellačič. Mivel az ellenség egyesülését mindenképpen meg akarta akadályozni, december 30-án - az eredetileg pihenésre szánt napon - annak hírére, hogy Perczel Mór tábornok csapatai Móron vannak, dandárait késedelem nélkül megindította. A kialakult ütközetben ismét az Ottinger-lovasdandár játszotta a főszerepet. A meggondolatlanul előre törő magyar zászlóaljakat a dandár menekülésre késztette, majd tüzérségének hatékony támogatásával a magyar harcrend közepét támadta meg. Perczel csapatai ezután mindenhol menekülni kezdtek. A magyar veszteség kétezer fő körül mozgott, a másik félnél jelentéktelen volt

10 A móri ütközet után a hadtest Martonvásár felé vonult, ahová január 2-án érkezett, a következő napon pedig Érd, Tétény környékét szállta meg. Itt ismét ütközetbe keveredett a lovasdandár, azonban ez alkalommal kevesebb sikerrel. A magyar huszárok meghiúsították a vértesek üldözési szándékát. Január 5-én a kiürített magyar fővárosba bevonulva a hadtest Pesten, a Hatvani utcától balra eső területen szállásolt be. Windisch-Grätz a magyar főváros elfoglalásával egyelőre befejezte a komolyabb hadmű207