Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Csikány Tamás (Budapest): Josip Jellačić altábornagy a magyar szabadságharcban

CSIKANY Tamás veleteket. Rendcsináláshoz fogott, proklamációk kiadásához, a két irányba visszavonuló magyar sereget csak figyelemmel kísérte. A Debrecenbe áttelepült magyar kormány fedezését a Perczel-hadtest kapta feladatul, amely Szolnokig, majd Karcagig vonult vissza. E hadtestet január 9-től az Ottinger-lovasdandár követte nyomon. A dandár 13-án megszállta Szolnokot és ellenőrizte a tiszai átjárót. Perczelnek feladatát a Tisza vonalánál kellett volna ellátni, ezért a hónap közepén parancsot kapott, hogy vonuljon a folyóhoz és foglalja vissza Szolnokot. A megerősített hadtest két oszlopban január 22-én támadta meg Ottingert, aki rövid tüzérségi párbaj után visszavonult Ceglédre. Perczel ezt követően tovább üldözte a lovasdandárt, melyet Jellačic időközben két gyalogzászlóaljjal erősített meg. Három nappal később Ceglédnél újabb ütközet zajlott le, amelyben Ottinger a még mindig jelentős túlerőben lévő magyar csapatokkal szemben ismét visszavonult. A magyar lovasság által üldözve Ceglédbercel-Alberti településeknél foglalt állást a dandár. Ez a helyzet kellemetlen helyzetbe hozta a Pest környékén állomásozó osztrák csapatokat, ezért minden irányból erőket kellett összevonni egy esetleges támadás elhárítására. Perczeit azonban visszarendelte a magyar kormány egy észak-keleti irányú osztrák támadás veszélye miatt.

11 A kialakult kedvező pillanatot Windisch-Grätz azonnal kihasználta és az egész I. hadtestet a Duna-Tisza közé rendelte. Jellačic Poroszlótól Kecskemétig helyezte el csapatait, figyelve a Tiszai átkelőhelyeket. Ismét birtokba vették Szolnokot, viszont egy másik állandó átkelőt, a cibakházit magyar csapatok vigyázták. Elfoglalására január 30-án az Ottinger-dandár tett egy eredménytelen kísérletet. Február közepére a katonai helyzet megváltozott. A magyar csapatokat Eger-MiskolcTiszafured térségében egyesítették és egy támadóhadjárat megindítására készülődtek. Windisch-Grätz is fel kívánta újítani támadását, ezért csapatainak zömével Gödöllő-HatvanGyöngyös felé vonult előre. Ezt a menetet jobbról Jellačic csapatai biztosították. E feladat ismét a cibakházi hídra terelte a figyelmet, amelyet február 24-én újólag Ottinger támadott meg, megerősített csapataival. A siker azonban ismét elmaradt. A két szembenálló főerő február 26-27-én a kápolnai csatában mérte össze erejét, amely osztrák sikerrel végződött ugyan, de a támadás folytatására mégsem került sor, Windisch-Grätz visszavonta csapatait. Ebben a csatában az I. hadtest nem vett részt. Március hónap több szempontból is megváltoztatta a helyzetet. A kápolnai győzelem hatására az Olmützben székelő udvar határozott lépésre szánta el magát. Feloszlatták az osztrák birodalmi gyűlést és új birodalmi alkotmányt bocsátottak ki. Az oktrojált alkotmány a Habsburg-birodalom valamennyi tartományát és országát egységes birodalomba olvasztotta. Magyarországtól elválasztotta Erdélyt és a Részeket, egyesítette Horvátországot, Szlavóniát, a Tengermelléket és a Határőrvidéket, a Bácskából és a Temesközből pedig a Szerb Vajdaság lett. Az alkotmány szerint a tartományokat és Magyarországot is egységesen Bécsből irányították volna. Bár az alaptörvény kimondta a nemzetiségek egyenjogúságát, nyilvánvalóvá vált, hogy az udvar nem az eddig ígért konföderációra, hanem a centralizációra törekszik. Mindez óriási csalódást jelentett a birodalom mind szláv, mind román lakossága számára. Csalódást jelentett Jellačic számára is és kezdetben nem is akarta kihirdetni az alkotmányt.

n Udvarhű politikáját azonban nem adta fel, így a horvát ellenzék támadásának kereszttüzébe került. Jellačičot álláspontjának megváltoztatására kívánta rábeszélni Andria Torquat Brlič, amikor március 29én Cegléden felkereste a bánt. A tárgyalás azonban teljesen eredménytelen maradt, Jellačic arra 208